A bajnoki cím megnyerése után elképesztően sokat utaztunk. Mindenki Sebastiant akarta és tesztelni is kellett rögtön a következő hétvégén. Folyamatosan úton voltunk, amikor az egyik repülő felszállt a másik le. Napokig nem aludtunk, de végig ott álltam mellette. Nem tudtam levenni a szemem róla egy pillanatra sem, ő jelentette a világot számomra. Egy szabad percem sem volt, folyamatosan csöngött a telefon és elképesztő mennyiségű smst- és üzenetet kaptunk, amelyre mind válaszolnunk kellett. Hatalmas megkönnyebbülést jelentett, amikor decemberben végre hazatértünk svájci otthonunkba. Seb szülei egy „ Üdvözlünk bajnok „ plakátot tettek ki a kandalló fölé, amely betöltette az egész nappalit.
Azzal a kisfiús mosolyával kérdezte meg :
-Tényleg sikerült és megnyertem a bajnokságot?
Miközben mély levegőt véve leült a kanapére.
-Igen, te nyerted meg, te vagy a bajnok, a világ és a szívem bajnoka. Szeretlek !
-Én is szeretlek – elhalkuló hangon szinte már suttogva válaszolt ..
Mikor rápillantottam már aludt. Annyira békésen, nyugodtan szundikált és mosolygott. Mesés látványt nyújtott , betakartam őt, megpusziltam a homlokát és felmentem a szobánkba, hogy kicsomagolhassak.
Ahogy kinyitottam a bőröndöt a csapattal készített képeket pillantottam meg először.
Az éjszakába nyúló őrületet, a pezsgőesőt és azt a sok felbecsülhetetlen értékű boldog , mosolygó arcot. Leírhatatlan érzés volt az, amikor megpillantottam azt a fotót, amelyen egy kócos, kisfiú könnyeivel küszködve ünnepelt a dobogó tetején. Ahogy próbált valamilyen formában nyugodtnak látszani , miközben csak ugrált és ordítozott volna örömében.
Aztán a következő képen mintha már nem is ugyanazt az embert láttam volna.
Apa és fia egymást ölelte és az a tekintet, amellyel az apa nézett a fiára, büszke , nagyon büszke tekintet volt. A fiú pedig soha nem érezte magát ennél boldogabbnak. Ő is büszke volt, büszke arra, hogy ennyire boldognak látja az apukáját.
Félretettem a képeket, az újságokat és kipakoltam a bőröndből a ruhákat is, mindent szépen vissza a helyére, ahol már hosszú ideje nem jártak. Nagyon keveset voltunk itthon az utóbbi időben, régen nem húztuk ki ezt a fiókot sem. A másik bőrönd legalján megtaláltam a csapat által készített pólót.’ S. Vettel 2010 Worldchampion ’ felirattal.
Fogalmam sincs hányszor olvastam végig újra és újra ezeket a szavakat. Amikor váratlanul egy kézpár ölelt át hátulról , szorosan. Éreztem a melegséget és a végtelen szeretet., amely ezekben az ölelő kezekben rejlett.
-Mégis csak igaz ! –csengett a hang a fülem mellett olyan lágyan és annyira tisztán, hogy pusztán e szavak hallatán azonnal könnyek szöktek a szemembe.
-Igen igaz ! Hidd el végre, megtörtént és ezt már senki sem veheti el tőled, tőlünk…
..és megcsókolt . Hosszú ideje nem voltunk együtt, túl sok időt kellett rendezvényeken töltenünk, sok interjút adott, sok emberrel találkozott és mind e közben végig friss volt, naprakész, és ami a legfontosabb, hogy semmit sem változott. Megmaradt ugyanannak a kölyöknek, akibe beleszerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése