Alakulhatott volna annyiféleképpen, annyiféleképpen másképpen, de örülök, hogy leesett a nyomás. Magamban éreztem, mélyen sejtettem, hogy ez a hétvége is döntő szerepet játszik majd.
A reváns vágy fűtött engem a tavaly elszenvedett sérelmek után. Egy éve éreztem azt, hogy Seb nem érdemli meg, ami vele történik, azt a fájdalmat, ami azzal a kétségbeeséssel párosult, mint egy éve itt, soha nem éreztem még.
Nem kellett semmit sem mondania és akárhogyan is próbálta elrejteni a szemei tükrözték minden egyes érzését.
Azóta nem éreztem ezt, és őt sem láttam ilyen állapotban.
Nagy fordulatot vettek a dolgok és igazából ez volt a döntő, a fordulópont. Azóta felfelé vezet az út.
A yeongami pálya még nem abban a formában fogadja a csapatokat, mint ahogy a sok számítógépes videóban, filmben mutatnak, de várjuk, hogy megépüljön a pálya köré az a sok épület, ami a tervekben már megszületett.
Körbe mentem én is a pályán, mert szerettem volna újra élni, látni akartam magam előtt újra azt, ami 1 éve ezen a helyen történt.
Mi volt ezzel a célom?
Úgy gondolom világos és nagyon jó okom volt erre. Ahogy újra átéltem, úgy ahogy azt akartam erővel és mérhetetlen vággyal töltődtem fel. Nagyon vártam a vasárnapot.
Egyszerűen egy olyan erős érzés lett úrrá rajtam, amely nem szűnt, nem szűnhetett ki belőlem.
Pénteken sok volt az eső és kevés az információ. Az viszont világos volt, hogy a legnagyobb veszélyt a McLaren jelenti ezen a hétvégén. De ezek az ideiglenes, pénteki eredmények, nem vehették el ezt az érzést.
Koreában történt meg először az, amelyre az idény alatt addig nem volt példa. A szezon folyamán először nem Red Bull szerezte meg a pole-pozíciót, de ott volt szorosan a második helyen Seb. Kisebb taktikai változtatásokat próbált ki a csapat, nem titkoltan a 2012-es esztendőre szánt újításokkal lépett pályára Sebastian szombaton.
Minden sorozat megszakad egyszer, tartja a mondás. Néha bosszantó tud lenni egy ilyen törés, de még ez sem jelent semmit, végül is a pontokat a versenyen nyújtott teljesítményért osztják, nem igaz? Ezzel a filozófiával nyugtáztuk ezt az eredményt.
Ugyanazzal az érzéssel kezdtem az új napot, a vasárnapot, mint amilyennel megérkeztem.
Seb még mellettem feküdt, aludt, aludt épp úgy, mint egy gyerek. Szerettem volna az álmaiba látni, mert mosollyal a száján szundított.
Miután kinyitotta a szemeit, engedtem a kíváncsiságomnak.
- Jó reggelt drága.
- Jó reggelt édesem. Régóta fent vagy?
- Nem, pár perce ébredtem. Figyeltelek, és nagyon érdekelne, hogy miről álmodtál.
- Azt nem mondhatom el.
- Miért?
A legjobb módját választotta arra, hogy megakadályozzon engem abban, hogy további kérdéseket tegyek fel, egyszerűen ajkait az enyémekre tapasztotta.
Miután a pályára értünk, Sebet rögtön beültették az autóba és körbe vitték a pályán a rajongók előtt, szokásos módon ez idő alatt zenét hallgatott.
Majd a rajtceremónia és a piros lámpák kialvása után elkezdődött a második koreai futam is.
Sebastian a rajt előtti utolsó megbeszélésén pontról pontra elmondta mik a tervei a rajtot illetően, tudta, hogy az első kanyar nagyon közel van, így esélye sem lesz, hogy ott már az élen álljon viszont, ha ott betapadt Hamilton mögé és a következő két egyenes részben mögötte halad, majd a negyedik kanyar előtt kifékezi, onnantól kezdve már csak a versenytávra és a hibátlan kiállásokra kell figyelnie.
Pontosan így tett. Láthattuk, hogyan valósul meg egy papíron és fejben tökéletesen működő terv a gyakorlatban.
A kiállások során semmilyen hibát nem követett el a csapat, és az előnyt is sikerült beosztani, egyetlen alkalommal küldték a pályára a Safety Car-t, de nem volt túl nagy jelentősége Seb szempontjából.
A versenyt megnyerte és ezzel hatalmas örömet okozott nekem. Idei 10. futamgyőzelme nem csak egy újabb versenyt jelentett, nem csak egy elégtételt, amely nekem volt fontos, hanem a Red Bull számára a címvédéssel ért fel. Seb mögött ugyanis Hamilton és Webber állhattak még dobogóra, amellyel a csapat immáron behozhatatlan előnyre tett szert a bajnokságban.
Boldogan fogadta már a parcfarme-ben Adrian..
..és a dobogón is boldogan ünnepelhettek a srácok
A kötelező interjúk után végre a csapattagok is együtt ünnepelhettek Sebastian-nal..
Mennyi boldog ember, mennyi emlék és még nincs vége.. Ez még csak a kezdet..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése