Visszavágó

Feltöltött minket ez a 3 hetes pihenés, és semmittevés. Interjúk és megjelenések, persze Sebastian elengedhetetlen tennivalói közé tartozik ilyenkor is. Spanyolországba repültem Davidhoz, Seb Ausztriába, a gyárba. Elintéztünk mindent, aztán Svájcba mentünk és ott végre örülhettünk egymásnak. Jó a pihenés, és szükséges is, de már mindketten vágytunk vissza a munkába. Mindennél jobban akart versenyezni, én pedig a pályaszéléről ott állni, és gyönyörködni benne. Nagyon boldogok voltunk mikor megérkeztünk Törökországba. Az a szezon első európai versenye, a pálya híres a 8-as kanyarjáról, a pilóták szeretik ezt a helyszínt, mert itt az egyik legjobb a hangulat, annak ellenére, hogy sajnos kevés ember jön ide. Seb egy kicsit nyugtalankodott miattam. A baba az utóbbi időben nagyon izgő-mozgó lett, de ez így van rendjén. A 7. hónapban vagyunk a kicsivel, imádom, ahogy bennem él.

Én pedig mindennél jobban tudom, hogy mi kell a babának, mert ugyanaz kell neki is, mint nekem, az, hogy a papája közelében legyünk. Szerdán Seb a másik oldaláról is bemutatkozott. Nem olyan tehetségesen, mint David, de ő is próbálkozott, passzolgatni, cselezni, és gólt szerezni. Sikerült is.

Sebastian a szokásos pályabejáró körútjára indult. Én pedig visszaindultam a boxba, mert borús volt az idő. Visszament összefutottam Jense-vel.

- Örülök, hogy látlak. Hogy vagytok? – kérdezte.

- Én is örülök. Remekül vagyunk, és azt hiszem, örül neked, mert épp most rúgott egyet.

- Tényleg?

- Igen, add a kezed.

Azzal a hasamra tettem a kezét, és vártunk. Meghitt pillanat volt, és annyira jó volt látni, az, hogy ez az élmény képes volt egy cuki kisfiúvá változtatni ezt az embert előttem.

- Istenem, ez fantasztikus. Erős kissrác ő, mint az apja.

- Kissrác? – nevettem.

- Akkor kislány lesz?

- Hát, igazság szerint nem tudjuk a nemét. Nem akartuk tudni.

- Ez sem rossz taktika, de azért majd gondolj rám, amikor meglátod a kisfiadat.

- Miért hiszed azt, hogy kissrác?

- Majd meglátod. Két hónap van még hátra?

- Igen, annyi.

- Akkor két hónap múlva, majd elhiszed nekem. – nevetett, majd elnézést kért és ő is és elindult bejárni a pályát.

Ekkor már cseperegni kezdett az eső. Sebastiant különösképpen ezt nem zavarta meg.

Nagyon jól éreztem magam, az emberek nagyon kedvesek, sokan szeretik Sebastiant.

Péntek reggel esett az eső, és nem hagyott alább az első edzésre sem. Nem esett annyira, és nem is sejtettem, hogy ilyen történik majd velünk, de ..

Sebastian megcsúszott, és összetörte az autót. A boxban ültem és néztem az edzést, Tommival. Hirtelen felugrottam és zihálni kezdtem. Nem tudtam mi történik velem. Próbáltam nyugodt maradni a baba miatt, egyáltalán nem akartam, hogy akkor ott beinduljon a szülés.

- Semmi baja. Ne aggódj, jól van. Az előbb közölte a rádión, hogy semmije sem fáj, és mindjárt itt lesz. Nem sérült meg, hallod.

Közelebb lépett és megölelt.

- Köszönöm. Nagyon félek, nagyon megijedtem. – könnyes szemmel mondtam ezeket. Az esetet látva azonnal könnyek szöktek a szemembe, még akkor is, ha éreztem, hogy nincs semmi baj. Csak az autóval, de azt a srácok összerakják.

Megkönnyebbültem, amikor végre visszaért a garázsba. Először hozzám jött, megölelt.

- Minden rendben van. Jól vagyok. – mondta miközben megsimogatta a hasamat.

- Soha többé ne csináld ezt velem. Szeretlek, és belehalnék abba, ha elveszítenélek.

- Senki sem fog itt meghalni, de Seb te most elmész az orvosi szobába. Már telefonáltam a gyárba, és úton is vannak az új alkatrészek. A srácok egész éjszaka dolgozni fognak. Mindent megtesznek, azért, hogy tovább folytathasd. – szólt közbe Chris.

El sem engedtem a kezét, én magam vittem el az orvosi szobába, ahol elmondta, hogy a feje fáj, de az orvos megnyugtatott, hogy nincs belső sérülése, és agyrázkódása sincs. Kialussza magát és reggelre minden rendben lesz.

- Minden rendben?

- Igen, jól vagyok. – válaszolta Fernando kérdésére Seb, akivel a boxutcába visszaérve találkoztunk.

- Ti is jól vagytok?- majd rám nézett, aztán a hasamra.

- Igen, mi is. Mindenki jól van. Gratulálok. Ha jól tudom, te nyerted az edzést.

- Igen, köszönöm. Jössz a másodikra? – tette fel kérdését ismét Sebnek.

- Nem tudok. Az alkatrészek már úton vannak, és a csapat egész éjjel szerel majd, sok munkát adtam ma nekik ezzel.

- A lényeg, hogy az időmérőre készen legyetek.

- Igen. De jó lenne már reggel a harmadik edzésen is ott lenni. Dolgoznom is kellene egy kicsit. – mosolyodott el.

Amikor Seb és Fer beszélt, abban volt valamiféle varázs. Bár gyakran ugratták egymást, mégis olyan őszintén, és nyíltan tudtak beszélgetni, amilyennel még nem találkoztam.

Sebbel néztem végig a második edzést a garázsból. Mondanom sem kell, ilyenre korábban még sohasem volt példa. Soha nem néztem még Forma-1-es közvetítést Sebastian-nal. Általában én nézem őt, de ez most nagyon tetszett nekem. Neki kevésbé

Szombaton Mark adatai által állították be az újjá szerelt autót.

A fiúk egész éjjel dolgozta rajta, de megérte. Sebastian ugyanis megnyerte vele az időmérő előtti utolsó edzést. Minden remekül ment, és nagyon élvezte, hogy végre autóban ülhet, és egyre csak az járt a fejében, hogy meg kell köszönnie a csapatnak a munkát. Tartozik nekik ennyivel.

Az időmérőedzés száraz pályán zajlott és remekül alakult számunkra. Gyorsabbnál gyorsabb köröket futott Sebastian. A taktika, amit időmérő előtt terveztek életbe lépett. Fogalmunk sem volt arról, hogy beválik-e, de meg kellett próbálunk. A Q3 elején kijött Sebastian, ment egy gyors kört, friss lágy gumikon, majd visszatért a boxba. Két perccel az edzés vége előtt pedig kiszállt az autóból. Spórolnunk kellett a gumival, és ennek ez volt az egyetlen módja. Furcsa játék volt, hiszen nem tudtuk, hogy elsők maradunk-e a végére is, csak vártunk, és semmit sem tehettünk.

Odaléptem Seb mellé, és ott álltunk, kézen fogva és vártuk, hogy mi lesz.

- Sikerül. – mondtam neki.

Aztán, ahogy az utolsó autó is átment a rajtcélon és egy sem volt gyorsabb Sebastian-nál, tapsvihartól zengett a garázs. Sikerült. Furcsa játékot játszottunk, de bevált. Elsők vagyunk. Miénk az első sor, hiszen Mark hasonló taktikát alkalmazva, a második helyen zárt.

Jó érzéssel töltött el, hogy a Red Bull meg tudta ezt lépni, és az, hogy bevált az sokkal fantasztikusabb volt. Furcsa játék volt, de megérte. A vetélytársak nem éltek a lehetőséggel.

Az nap nagyon sokan gratuláltak Seb-nek, többen is, mint amennyire számíthat az ember, ha számíthat egyáltalán. Nekem is gratuláltak, ami nem először fordult elő, az igaz, de nem értem, hogy nekem mihez, hiszen nem én vezettem az autót, és nyertem edzést, de mindesetre jólesett.

Szombat este Sebastian-nal elmentünk vacsorázni, az egyik közeli kis vendéglőbe.

Azt nem mondom, hogy teli ettük magunkat, de nagyon kellemes volt az este. Ritkán járunk el vacsorázni, általában otthon eszünk, közös főzőcske után.

Olyan 11 körül értünk vissza a hotelbe, és a szokásos esti cselekvések után ágyba bújtunk és vártuk a reggelt.

Vasárnap reggel egyszerre ébredtünk, 8:36 állt az órán, mikor kinyitottam a szemem. Tágra nyílt szemekkel meredt rám Sebastian, az ő szemeinek ragyogása volt az első, amit az nap láttam.

- Áhhhhhuuhhh – ásítottam, majd hozzátettem: - Jó reggelt drágám!

- Neked is jó reggelt. Jól aludtál?

- Igeeen, mesésen és nagyon szépet álmodtam.

- Elmeséled? – kérdezte mosolyogva. Nehezen tudtam ellenállni a mosolyának, mint egy kis kölyökkutya, nagyon aranyos. De ezúttal minden erőmet összeszedve kitértem a válaszadás alól.

- Nem, mert akkor nem válik valóra.

- Hmmmm, de titokzatosak vagyunk ma reggel.

- Reggelizünk?

- Csak most ébredt a kisasszony és máris éhes?

- Majd jómódorra tanítom a babát, de most együnk.

Seb reggelit hozatott a szobánkba, miután elfogyasztottuk, letusoltunk, felöltöztünk és elindultuk kézen fogva a pályára.

- Mint a mesékben ….

- Micsoda? – kérdeztem vissza.

- Áhhh, semmi, majd később elmesélem..

- ..akkor ki is a titokzatos?

10 óra után pár perccel értünk ki a paddockba. Jense jött velünk szembe.

- Sziasztok. – köszönt ránk.

- Szia - válaszoltunk egyszerre Seb-bel, mire mindhárman elnevettük magunkat.

- Szép napunk van, ideális egy versenyhez. – kezdte Jenson.

- Az bizony, ideális, és nem csak a versenyhez. – válaszoltam.

- Hát mihez még? – kérdezte vissza.

- Nem mondja el, hidd el nekem. Kicsit titkolózik a kisasszony ma, így ébredt- mosolygott el mondata végén Seba.

- Idejében megtudják mind a ketten, nem is kell rá olyan sokat várni.

Jense, rohant tovább a McLaren boxba tekintve, hogy ő is épp akkor érkezett, mint mi, és mi is indultunk tovább a garázsba.

Már mindenki ott volt, pakolgattak, beszélgettek.

Furcsa hasonlat, de amikor kézen fogva sétáltunk végig a boxutcán, és értünk be a Red Bull boxába, ahol hirtelen lett nagy csend, majd mindenki ránk nézett, ilyenkor mindig úgy éreztem magam, mint ha az esküvőnkön a templomban lépdelnénk az oltár, a pap elé. Várom azt a pillanatot, a gyakorlás pedig sohasem árt.

A versenyzői felvonuláson, én voltam a legbüszkébb. Mindig gondolkodóba ejt, hogy hogyan voltam képes megszerettetni magam vele. Hogyan kaphattam meg ezt az embert.

A rajtrácson állva, fejem felfelé tartva, mélyet szippantottam a levegőbe, majd magam elé nézve ránéztem Sebastian-ra, aki visszanézett rám.

- Szeretlek. – suttogtam.

- Én is.

Majd eltűnt az autóban én pedig a többiekkel együtt levonultam a rajtrácsról. A felvezető kör végéig, mind elfoglaltuk helyünket a garázsban, én szokás szerint Seb szobájában. Aztán az 5 piros lámpa kialvása után kezdetét vette az 58 körös első európai nagydíj.

Gyorsan telik az idő, ha az ember tv-t néz. Olyan ez, mintha ugyanazt a filmet nézném újra és újra, csak a helyszín más, ami annyira nem is vehető észre, mert vezetni ugyanúgy kell.

Egyetlen percig sem volt veszélyben a mai győzelem, 4 hibátlan boxkiállással és lenyűgöző vezetéssel zsebeltük be idei 3. győzelmét Sebastian.

A parc farme-ban álltam, mikor Seb megérkezett. Megöleltem bukóstól, mindestől, és csak annyit mondtam neki: - Erről beszéltem.

Ez a mondat így egyben ismerős lehet neki, hiszen gyakran használja.

A nemzetközi anyák napja alkalmából, Sebastian saját anyukája mellett, a világ összes anyukáját köszöntötte. A következő héten fontos események várnak ránk. Meg kell mondjam már most várom, hogy szerdán Barcelona-ban lehessek, de amit a legjobban várok, az a két hét múlva esedékes Spanyol Nagydíj. Esedékes lesz egy ígéretet betartatni.