Barcelona, egy számomra nagyon kedves helyszín. Amellett, hogy immár ez David otthona, amellett, hogy nagyon sok időt töltök itt, amellett, hogy itt teszteltünk a télen a legtöbbet, s amellett, hogy a lehető legtöbb focimeccsre elmegyek, nos, mindezek mellett, itt fekszik a Circuit de Catalunya is. Az 5. szinte csak most kezdtük el a szezont, de máris az 5. nagydíjra készülünk.
- Fáradt vagy? – kérdezte Sebastian a repülőn.
- Nem drágám, rendben vagyok. – válaszoltam.
- Felhívtad Davidot?
- Igen fel. Holnap találkozunk majd, és megígérte, hogy eljön a versenyre is.
- Ennek örülök.
Majd a vállára dőltem, mélyen magamba szívtam az illatát, megfogtam a combját és az út további részében nem változtattam a pozíciómon.
Már korábban bejelentették, hogy Sebastian bekerül a barcelonai pálya történelemkönyvébe. Ez egy nagy megtiszteltetés, csak kivételes versenyzőknek adatik meg ez a dícsőség.
Miután leszálltunk a gépről, a szállodába mentünk, majd elindultunk.
A pályára érkezve a spanyolok egy hatalmas táblát tettek ki, amire minden érkező pilóta leadhatta a tippjeit a BL-döntő végeredményére. Sebastian nem meglepő módon a Barcelona mellett tette le a voksát.
Az átadás a pálya mellett történt.
Innen kezdődött a neheze. A pénteki szabadedzések, ahol Mark Webber is magához tért végre. Idén először nyert szabadedzést, sőt szabadedzéseket, hiszen mindkettőt ő nyerte meg.
Az edzések után találkoztam Daviddal a közeli kis kávézóban a part mentén.
David nyáriasan öltözve jelent meg, mosollyal az arcán. Majd felém lépve, kitárta karjait és megölelt.
- Hiányoztál- mondtam, majd megpusziltam. Aztán udvariasan kihúzta a székemet, helyet foglaltam, majd ő is így tett.
- Te is nekem. Örülök, hogy végre találkozunk. Hogy vagy?
- Remekül, minden rendben van. Már vége a két edzésnek és Seb elégedett, jó folytatásban bízunk, szóval minden jól alakul. Mesélj, te hogy vagy?
- Örülök, hogy jól mennek a dolgok a pályán. Jól vagyok, a gyerekek is rendben vannak. Hiányzol nekik is. Szeretnek téged. Pati is remekül van.
- Nekem is hiányoznak, két kicsi tündér. Hozd el őket is holnap. – vettem fel neki.
- Nem rossz ötlet, de nem hiszem, hogy az a nagy hang jót tenne nekik.
- Igaz, kicsivel nagyobb a hang, mint a stadionban volt. De te jössz, igaz?
- Persze, ki nem hagynám. Várom már.
- Miért nem jössz holnap is ? Miért csak a versenyre akarsz kijönni?
- Holnap még edzésem van, és vasárnapra pihenőnapot kaptunk. De a fontos dolgok, vasárnap történnek, azt pedig nem hagyom ki.
- Úgy beszélsz, mint Sebastian..
- Újabb közös dolog-nevetett.
- Úgy néz ki.
- Sétálunk egyet?
- Persze.
Olyan udvariassággal, amilyennel leültetett, segített felállni, majd fizetett, és elindultunk.
- Izgulsz már ? – kérdeztem tőle.
- Még nem..az edzéseken mindent beleadok, és egy új cipőt is kapok a meccsre, mindent meg akarok tenni, azért, hogy gólt szerezhessek. Neked akarom rúgni azt a gólt.
Összefutott a könny a szememben, érzékenyen érintett, de nagyon boldoggá tett vele.
- Menni fog. Sajnos nem lehetek ott, de veled leszek lélekben, és minden erőmet feléd küldöm majd. Megnyeritek és te is gólt szerzel. Ez így lesz.
- Nem leszel ? – hatalmas boci szemeivel mélyen a szemembe nézett.
- Nem, sajnos nem tudok ott lenni. Jövő héten Monacóban lesz a következő verseny, és nem tudok elmenni Angliába, majd vissza Monte-Carlóba, sajnálom, ez nem jön össze.
- Megértem. Örültem volna neki, hogy ha ott ülsz a lelátón.
- Tudom, és hidd el, szerettem volna elmenni a Wemley-be, de nem tudok visszaérni, akkor sem ha a Red Bull gépével megyek, mert nem tudnálak otthagyni titeket, és nem lehetnék Seb mellett sem. De tudod mit?
- Mit? –felcsillant a szeme.
- Felhívlak a meccs után, majd, mert én akarok elsőként gratulálni a gólodhoz és a győzelemhez. Hétfőn pedig találkozunk. Persze, csak ha szeretnéd.
- Ez nagyszerűen hangzik.
- Akkor megegyeztünk?
- Igen.
A telefonom kezdett el csörögni…
- Szia, drágám. – Sebastian volt az.
- Édesem, hol vagy-kérdezte.
- Daviddal, sétálunk a parton. Miért, történt valami?
- Csak aggódtam. Meddig maradsz?
- Nem tudom. Hol vagy?
- Indulni akartam a hotelbe, de nem találtak sehol.
- Tényleg, ne haragudj, nem szóltam, hogy eljövök, mert a mérnökökkel beszélgettél, nem akartalak zavarni. Sajnálom.
- Semmi gond, csak aggódtam.
- Értem jössz?
- Persze. A kikötő menti úton vagytok?
- Igen.
- Pár perc és ott vagyok.
- Ne haragudj, Sebastian volt, nem szóltam neki, hogy eljövök és ezért aggódott egy kicsit.
- Én is aggódtam volna, de jó kezekben vagy.
- Igen, ezt ő is tudja.
- Érted jön?
- Igen. Mindjárt itt lesz.
- Szívesen hazavittelek volna.
- ..és mi lesz az edzéssel? Azt nem hagyhatod ki, és nem is engedtem volna, hogy kihagyd. Vasárnap találkozunk. Akkor majd hazavihetsz.
- Nem mentek rögtön el?
- Nem, majd hétfőn.
Megálltunk, néztük a vizet. Imádom a tengert, a hullámait, olyan vadak, máskor pedig nyugodtak, és lágyak, olyanok, mint én.. Ezt még David mondta nekem.. évekkel ezelőtt.. először kinevettem, de jobban belegondolva igaza volt.
Észre se, vettük, amikor Seb mellénk lépett. Nyomott egy puszit az arcomra, majd Davidhoz lépett, kezet fogtak, megölelték egymást, aztán Seb mellém állt, átkarolt.
- Holnap is kint leszel?- kérdezte Seb Davidtól.
- Nem, holnap edzés van, de vasárnap már igen.
- Örülök. Legalább nem unatkozok majd, míg versenyzem.
A srácok poénja.. komolyan néha robbantam volna tőlük.. mint a hullámok, amikor nem nyugodtak..
- Induljunk a hotelbe.. – vettem fel.
- Rendben. –válaszolta Sebastian.
- Vasárnap találkozunk. – mondta David.
- Várni foglak- mondtam neki, miközben megöleltük egymást.
David kinyitotta az ajtót, Seb körbe ment, bezártuk az ajtókat és Sebastian gázt adott. Még visszaintegettem Davidnak, majd eltűnt mögöttünk.
Visszamentünk a hotelbe, vacsoráztunk, és nagyon hamar lefeküdtünk.
Seb autója nem volt tökéletes. Szombat reggel szinte a teljes edzést a boxban töltötte, miközben a szerelők azon dolgoztak, hogy kigurulhasson a pályára.
- Aggódsz? – kérdeztem Sebastian-től, miközben mindketten a szerelők munkáját figyeltük.
- Bízom a srácokban, ezért nem aggódom. Megcsinálják.
- Seb .. - szólt közbe Chris..készülj, a srácok összerakják és már mehetsz is, nem sok idő van hátra.
- Látod, megcsinálták.
- Igen, meg. Na, de akkor menj. Itt várlak majd.
-
Azzal felhúzta az overallját, felvette a tűzállómaszkot, nyomott egy puszit, felvette a bukót, és beült az autóba. Betette a kormányt és kihajtott a garázsból.
- Christian – kezdtem- sikerült mindent megcsinálni? Működni fog a KERS is ? Szükségünk lesz rá.
Egyetlen egy kört tudott megtenni, és ezzel megnyerte a 3. szabadedzést, az időmérő előtt.
- Egész jó eredmény, ha azt nézzük, hogy egész reggel szerelték az autót. – fordultam Chris-hez.
- Látod, nem kellett volna aggódnod.
- Igen, de jobb félni, mint megijedni. Működni fog az edzésen is, és a futamon is ugye?
- Persze. A legjobbal dolgoznak nálunk.
- Azt tudom.
Az időmérő előtt felhívott David és sok sikert kívánt. Aztán elkezdődött.
Minden rendben ment, a Q2-re Seb teljesen felvette a ritmust. Mark erős volt, Seb-nek viszont nem volt teljesen működőképes a KERS-e, ami gondokat okozott.
A Q3 végén Sebastian az élre állt, ám Mark kereken 2 tizeddel tudott gyorsabb kört menni nála. Miután visszajöttek a boxba, Seb erősen gondolt arra, hogy kimegy újra, de KERS nélkül, még friss gumikon sem volt biztos, hogy sikerül felülmúlnia Markot, és maga alatt vágta volna a fát, hiszen nem tudott volna megspórolni egy új szett lágy gumit.
Így kiszállt. A pole tehát idén először nem az övé volt. De így is az első sorból várta a rajtot.
Nem voltam csalódott. Mert tudtam azt, amit ő, hogy a 25 pont annak jár, aki holnap végez az élen.
A pályán aludtunk Seb-bel, nem mentünk vissza a hotelbe. Vasárnap reggel találkoztam Daviddal.
A paddockba érve rögtön megláttam őt.
- Végre itt . Szia. – megölelt, megpuszilt.
- Szia. Igen, végre itt. Naa, hogy ment az edzés?
- Jól. Seb?
- A csapattal, ilyenkor már tudod kicsit feszültek,koncentrálnak, de gyere bemegyünk a boxba.
-
Útközben találkoztunk Fernandóval. David és Fer jó barátok, nem is lehetne másképp,mindketten spanyolok, mindketten Asztúriából jöttek, sőt, ugyanabban az évben is születtek, így ez szinte azonnal megpecsételte a sorsukat.
- Sziasztok.. ! David, hogy-hogy itt?
- Hello, megígértem Andee-nak.
- Te meccsekre jársz, őt pedig elcsábítod a pályára. – fordult hozzám.
- Valami ilyesmi- nevettem.
- Merre indultatok? – kérdezte Fernando.
- A Red Bullba.
- Áhhh..a Red Bullnak drukkolsz?
- Te pedig a Real Madridnak- mélyről jövő nevetésben törtek ki.
- Sok sikert, Fernando ! – kívánt szerencsét David, majd tovább indultunk.
Aztán tovább indultunk.
- Ez a te világod, otthonosan mozogsz benne. Szinte szállsz. Olyan vagy, mint egy pillangó.
- Ne túlozz, jól érzem magam itt, ezekkel az emberekkel, és örülök annak, hogy itt vagy te is.
- Na, ez lenne az. A Red Bull .. hogy tetszik?
- Kívülről nem rossz.
- Akkor gyere, menjünk be.
Belépve ment a nyüzsgés, de mindenki köszönt, és üdvözölte Davidot.
Christian, ő itt David, David ő Christian Horner, a csapatfőnök.
Kezet ráztak, majd tovább mentünk. Bemutatta Tomminak, és Adriannak is Davidot, majd Mark Webbernek is.
- Tommi, hol van Seb? – kérdeztem.
- Mindjárt jön, ki kellett mennie.
- Futamok előtt, gyakran járnak. – mondtam Davidnak.
- Sziasztooook … - szólt oda Sebastian.
- Hello- vágta rá David.
- Hogy érzed magad?
- Remekül, nagyon tetszik, és mindenkit nagyon kedves, bár gondolom, már a futamra koncentrálnak, de figyelmesek.
- Olyanunk vagyunk, mint egy nagycsalád. S most már te is a család tagja vagy. – mosolyodtam el.
- Remélem, velünk maradsz, és innen nézed meg a versenyt- mondta Sebastian Davidnak.
- A versenyzői szobában szoktam megnézni a futamot, ott csend van, és senki sem zavar. – ajánlottam fel neki.
- Rendben. Akkor ott nézzük. – mosolyra húzta száját.
- Nekem most mennem kell, a rajtrácson találkozunk. – mondta Seb, majd Daviddal kezet fogott, engem megcsókolt és elment a versenyzői parádére.
A rajtrácson állva találkoztunk újra Seb-bel.
- Sok sikert, drágám. Vigyázz magadra. – majd megpusziltam az ajkait.
David és Seb pacsit adtak egymásnak, sok sikert kívánt David is, aztán visszamentünk a garázsba, leültünk és vártuk a rajtot.
Seb éber volt a rajtnál, ám végül Fernando fordult be elsőként az első kanyarba, Sebastian előtt. A verseny 20 körében nem változott az állás, a kiállások után sem. Azonban sikerült elé kerülnie, és már Seb vezetett. A kiállások előtt is, a pályán is, majd a kiállások után is, folyamatos nyomást gyakorolt rá Hamilton, aki 1 mp-n belül loholt mögötte.
A KERS is vacakolt, de végül sikerült. Sebastian visszaverte a támadásokat, 4 tized másodperc választotta el őket egymástól, de a McLarenesnek ez sem volt elég.
- Gyere, menjünk. – szóltam Davidnak.
Azzal máris a pódium alatt álltunk, a csapat többi tagjával.
Seb is látott minket.
- Fantasztikus volt. – mondta David.
- Akkor jössz máskor is?
- Ki nem hagynám.
A futam után a csapat a szokásos fotózáshoz állt össze. Daviddal oldalt álltunk, és figyeltük, hogyan ünnepelnek.
- Mint egy kisfiú..és annyira szeretik őt. Nem tudnám máshol elképzelni őt, és ezt az egészet.
- Nem is kell. Boldog, boldogok, és te is az vagy. Tényleg egy nagy család vagytok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése