Idén már csak annyit jelent, hogy Sebastian Vettel a világbajnoki cím védője és mindenki azon lesz, hogy megakadályozza őt a cím megvédésében.
Tehát ha az ember, azt hitte, hogy megnyerni volt nehéz, akkor hatalmasat tévedett. Megszerezni a könnyű, megtartani a nehéz.
Spanyolországba tettük át a székhelyünket. Sebastian bár sok időt töltött a csapat bázisán, az autó fejlesztésében segédkezett, és a szimulátoron készült, hiszen a tesztek csak Februárban kezdődtek.
Én a barcelonai lakásunkban voltam. Ez korántsem akkora, mint a svájci otthonunk. Jóval kisebb, de annál otthonosabb is.
Szükségem is volt rá. Hiszen a lehető legtöbb meccsen szerettem volna, ott lenni. Megígértem Davidnak, hogy ott leszek a 2011-es esztendő első meccsén is, amely egyben a legelső élőben látott mérkőzésem is lesz.
Nagy izgalommal vártam az első januári mérkőzést. Már önmaga az a tudat, hogy több időt tudunk Daviddal eltölteni, hatalmas várakozással töltött el.
A meccs napján David felhívott és megkérdezte, hogy nem találkozunk-e előtte.
Örömmel-válaszoltam a hívásra.
Pár órával később egy kávézóban ültünk.
- Remélem. jól játszunk ma és nyerünk.
- Mindig jól játszotok, és ma is nyerni fogtok, hiszen ott leszek. - mondtam kicsit beképzelten, de teljesen jogosan, úgy gondolom.
- Ahogy mondod. – kacagott.
- Pati és a gyerekek is jönnek?
- Nem. Ők majd inkább a tavaszi meccsekre jönnek, nem akarjuk, hogy megbetegedjenek a gyerekek, hiszen még mindig tél van.
- Jaa, igen, tényleg.
- Sebastiant hol hagytad?
- Ausztriába ment, Chris felhívta, és reggel már is a repülőn ült
- Mikor jön vissza?
- Holnap. Azt mondta, hogy elmegyek a meccsre, hazajövök, és másnap ő ébreszt majd. Már most hiányzik.
- Elhiszem, de gondoskodom róla, hogy szép napod legyen.
- Köszönöm.
Kicsit még beszélgettünk, aztán David elindult az utolsó edzésre, és megbeszélésre a meccs előtt. Én pedig hazaindultam, hogy átöltözhessem és felkészülhessek az estére.
Méltóképpen az erre az alakalomra tartogatott felsőmet szerettem volna felvenni ma este.
A szekrényben a David Villa 7-es számú mezem alatt megtaláltam az ajándékot is. Amit a születésnapjára vettem, de nem volt alkalmam odaadni, sőt el is felejtettem.
- Odaadhattam volna Szent este – gondoltam magamban.
Az este hamar eljött. A meccs előtt egy órával már a Nou Camp-ban voltunk.
A bejárat előtt várt. Aztán bementünk a stadionba, majd megmutatta a helyemet is, hiszen a meghívott vendégek előkelő helyen kapnak helyet, aztán bevitt az öltözőbe is.
- Ha a többiek is megjönnek nem lesz ilyen tiszta- mondta elmosolyodva David.
- Igen, láttam néhány képet, hogy szokott kinézni. A világbajnokág megnyerése után, mikor a királynő is belépett, mennyi szemét volt nálatok. Azon izgultam, hogy el ne essen.
- Azért akkora nem volt a rendetlenség. De nem tudom ki érezte volna magát kényelmetlenebbül.
- Igaz. Igaz. – Mindketten elnevettük magunkat.
Közben megérkeztek néhányan a csapatból, már csak fél óra volt a meccsig.
- Azt hiszem, lassan zavarni fogok. Megyek, leülök a helyemre, aztán várom, míg méltóztatsz megjelenni. Sok sikert.
- Rendben. Aztán nehogy a másik csapatnak drukkolj. Oda ülj ahová mutattam. Nem akarlak keresgélni.
Kifelé indulva, jobb kezem felemelve intettem neki. Leültem a helyemre, aztán körbenéztem magam körül, nagyon sokan voltak már a stadionban. Zászlókkal, plakátokkal. Az egyik ok, azt hiszem, amiért ennyire megkedveltem őt, az a lappangó humora. Sokszor gondolkodtam azon, hogy mi volt az, amivel ennyire megnyert magának. Sohasem találtam erre választ. De én ennek örültem, mert az a legigazibb érzés, amit nem tudsz megindokolni. Ebben a percben a Barca himnuszt kezdték játszani és a csapat is kivonult. Rögtön megláttam Davidot, és innentől le sem vettem róla a szememet. Ő is megtalált a szemével elsőre. Nem hiába ő mondta hová üljek. Az első félidő gól nélkül telt, de a másodikban megszületett az első gól, aztán az ellenfél csapata is kiegyenlített. Végül pedig a vége előtt, az utolsó pillanatokban, David is betalált és ezzel eldöntötte a mérkőzést. 2-1- re nyert tehát az FC Barcelona.
A meccs után találkoztam vele, ekkor vette észre a mezemet.
- Mi van rajtad?
- Nem is tudom, eléggé hasonlít arra, ami rajtad, nem igaz? : )
- Rajtad jobban áll. – nevetett.
- Tudom. – viccelődtem vele. Tisztelt uram megtenné, hogy aláírja a hátamon azt a hetest? : ))
- Ohh, megtisztelő.
- Láttad a gólomat?
- Nem, nem láttam. Tudod megnéztem milyen a felhozatal a másik csapatnál. – folytattam a viccelődést. – Persze, hogy láttam. Le sem vettem rólad a szememet. Nagyon tetszett, a kivitelezés és a technika. Azt ilyet tanítják? : )
- Az a gól a tied. Neked lőttem.
- Nekem? Nem én álltam a kapuban. : )) nevettem.
- Szerencse. Ha te álltál volna ott, nem mertem volna belerúgni a labdába sem.
- Pedig élvezettel védtem volna ki a labdáidat. : ))
- Ha ki tudtad volna védeni.. – fennhéjázott.
- Most már tudom a választ. Ezt nem tanítják, erre születni kell. Köszönöm, hogy enyém az évben az első gólod.
- Igazából nekem kellene megköszönnöm, hogy itt voltál, és szerencsét hoztál nekem, de igazad van.
Szerettem vele viccelődni, soha nem volt belőle sértődés, mindig tudtuk, hogy a másik mikor, mivel poénkodik és nagyon jó ízűket nevettünk ekkor.
Éjfélre értem haza, letusoltam, aztán lefeküdtem. David hívott.
- Már otthon vagy?
- Igen. Hazaértem. Minden rendben van.
- Akkor rendben. Holnap találkozunk?
- Persze. Ott, ahol ma?
- Igen, az jó lesz. Jól érezted magad ma?
- Nem, tudod, halálra untam magam. Hát persze, hogy jól éreztem magam. Mesés volt, a tömeg, az a sok ember, és, hogy ebben a stadionban, ami az egyik legnagyobb Európában, hogy itt voltam. Aztán az, hogy nyert a csapat. Meg, hogy az a hetes is gólt szerzett. Nem is tudom, hogyan érezhettem volna magam? – áradoztam a telefonban, kis humorral vegyítve.
- Ennyire unalmas lett volna? – kérdezte nevetve. Örülök, hogy tetszett az este.
- Alig várom a következőt.
- Komolyan?
- Igen, tudod, imádok unatkozni.
- Én pedig nagyon örülök ennek. Seb holnap jön?
- Igen.
- Akkor feküdj le, és várd, míg fel kell a nap.
- Jó éjszakát!
- Szép álmokat!
Alig vártam a reggelt, így nagyon gyorsan el is aludtam. Mikor kinyitottam a szemem egy gyönyörűséges, kék szempár nézett a szemembe. Imádtam ezeket a szemeket, olyanok, mint az ég, mindig, amikor láttam ezeket a szemeket ott éreztem magam, fent a felhők között.
- Drágám, végre itt vagy!
- Nagyon hiányoztál édesem.
Megcsókolt. Végre, már hiányoztak a csókjai.
- Végre itt vagy, el sem hiszed mennyire hiányoztál. Minden rendben van a gyárban?
- Nekem is nagyon, nagyon hiányoztál. Igen, minden rendben van. Februárban lesz a bemutató, addig pedig majd a szimulátoron gyakorolunk, és fejlesztjük az autót. Milyen volt a meccs? Jól érezted magad?
- Akkor Februárban, addig már nem sok idő van. Remélem jól halad Adrian az autóval. Igen, nagyon jól éreztem magam. David nyerte meg a meccset a csapatnak, és nekem ajánlotta az év első gólját is, a győztes gólt.
- Örülök, hogy jól szórakoztál. Igen, nagyon jó munkát végzett Adrian. Kiváló az új autó. Alig várom már, hogy élesben is kipróbálhassam.
- De hisz ezek nagyszerű hírek. Jut eszembe, ma találkozom Daviddal, beülünk egy kávézóba. Nem jössz velünk?
- Nem, drágám, beszélgessetek csak nyugodtan.
- Nem akarlak egyedül hagyni. Naa, gyere.
- Nem, tényleg nem. Itt leszek, és itt várlak majd. Kicsit pihenek.
- Rendben, sietek haza.
..és újra csókolóztunk.
Délelőtt találkoztunk Daviddal. Udvariasan kihúzta a székemet és leültetett.
- Mi a helyzet te gólvágó?
- Mily megtisztelő ez a megszólítás. Minden rendben van, délután edzés lesz : ))
- Ohh, és velem töltöd a délelőttöt?
- Ki mással? – mosolyra görbített az ajkait.
Az egyik legvonzóbb erény Davidban többek között a mosolya.
- Hazaért Seb?
- Igen, már itthon van. Reggel érkezett, most pihen.
- A következő meccsre és eljössz majd ? : ))
- Persze, hogy el. Mondtam, hogy az összes meccsedre elmegyek, amíg lehet. Hová tetted a füledet?
- Csak azt hittem, hogy Forma-1 és ..
- Nem, nem, most nincs Forma-1, most te vagy és a foci.
- Remélem, nem fogod megbánni.
- David, nem én írom a versenynaptárat, na, de mikor lesz az edzés?
- Délután, nagyon sok edzést tart Pep, ezért vagyunk az élen : )
- A kemény munka.
- Pontosan. Az ember mindent elérhet az életben, csak tartson ki, és legyőzze az elé kerülő akadályokat.
- Másképp nem is megy.
Beszélgettünk még, mesélt az edzéstervről, a sorra következő meccsekről, azokról a sorozatokról, ahol érdekelt a csapat és a válogatott mérkőzésekről is. Aztán elment az edzésre. Én pedig hazamentem. Seb még aludt. Szegénykém nagyon fáradt volt.
A napok nagyon gyorsan teltek, minden meccsen kint voltam, amelyiken David játszott. Mindig leültetett arra a helyre, ahonnan a legjobb volt a kilátás, ahonnan mindig mindent láthattam. Több edzésen is részt vehettem. Nagyon hamar eljött a Február.
6-án került sor az első tesztre, ahol Sebastian először vezethette új autóját. Az RB7-re keresztelt autó nagyon jól nézett ki, és nagyon gyors is volt, az első tesztet rögtön megnyerte vele a bajnok. 
Az év első fotózásakor nagyon sok kép készült, mind egytől egyig jól sikerült, de mind közül ezt szerettem a legjobban.
Hol meccseken voltam, hol pedig teszteken. Erről szólt a Februárom. De bevallom élveztem, hiszen mindent tudtam azokról az emberekről, akik fontosak számomra, és panasz nem lehetett, mert mindkét srác összes megjelenésénél ott voltam.
Március első vasárnapján volt a szülinapom. Már reggelre nagyon sok üzenetet kaptam, mind a telefonomon, mind meg a közösségi oldalon, ahol tartom a kapcsolatot a rajongókkal. Minden jó kívánságra, köszöntésre, telefonhívásra válaszoltam. Seb fogadott a nappaliban egy hatalmas tortával. A torta szív alakú volt.
- Nagyon, nagyon boldog születésnapot szerelmem!
- Köszönöm, köszönöm. Ez a legszebb ajándék, nem is kérhetnék ennél többet. Nem tudnék élni a csókjaid, az érintéseid, az öleléseid nélkül, nem tudnék nélküled élni. Kimondhatatlanul boldog vagyok veled, és soha nem akarok külön lenni tőled.
Az évek során felnőttem. Minden téren. Más lettem gondolkodásomban és értékrendemben is.
Pár éve még biztosan hatalmas ajándékokat és nagy bulit akartam volna, de ma elég volt az, hogy Ő itt van nekem, és hogy ha ketten ünnepelünk. Reménykedtem is ebben. Beugrott Seb családja is, gratuláltak, az én szüleim is felhívtak minket. David is küldött egy üzenetet és Jenson is. Minden barátom, rokonom, családtagom felköszöntött már. Sebbel együtt ebédeltünk. Délután elmentünk sétálni egyet, kézen fogva, kettesben. Az idő tökéletes volt, a Nap ragyogott az égen és a madarak is csipogtak körülöttünk.
A parton andalogtunk, köveket dobáltunk a vízbe. Sebnek nagyon jól ment az, hogy úgy dobja be a kavicsot a vízbe, hogy az többet pattanjon, a víztükrén mire elsüllyed. Nekem egyszer sem sikerült. Aztán mögém állt, megfogta a kezemet és így dobtuk be a vízbe a kavicsot. Nagyon szépen cikkázott a felszínen, melyen a Nap sugarai törtek meg.
Hazasétáltunk. Otthon nagy csend volt. Ahogy beléptem, rögtön azzal kezdtem :
- Készítek valami finomat, vacsorázunk, aztán megnézünk egy romantikus filmet. Benne vagy?
- Hát, előbb talán meg kellene kérdezned őket is.
- Kiket?
Ebben a percben lufikat láttam, aztán emberek ugrottak elő a bútorok mögül. A fejükön az a szülinapi háromszög alakú sapka, a szájukban pedig szilveszteri duda. Elképesztő, hogy Seb mit csinált már megint.
- Ebben is benne voltál? – fordultam David felé.
- Fogalmazzunk úgy, hogy nem tudtam kihagyni.
- Ohh, az mindjárt más. Nem csak a gólvágáshoz értesz.
- Szóval így állunk? : ))
- Így bizony.
Ajándékokat kaptam, puszikat adtam, sokat beszélgettünk, tortát ettünk. Észre sem vettem milyen gyorsan telt az idő. Este kb. 18:00 körül kezdett el szétszéledni a vendégsereg.
Miután mindenki elment, megnéztük azt a filmet, amit Seb hozott. A film egy párról szólt, akik bár sok mindenen mentek keresztül soha sem engedtél el egymás kezét. Szerették és kitartottak egymás mellett.
Az élet ezután sem állt meg, spanyol bajnokikon, BL meccseken, teszteken vettem részt szépen sorban. Nagy szerencsém volt, hogy nem ütköztek ugyanabba az időpontba, így mindenhol ott tudtam lenni.
Ekkor tudtuk meg, hogy nem rendezik meg az évad első versenyének kiírt bahreini nagydíjat. Hideg zuhanyként érte a mezőnyt, hogy két héttel később indul a szezon. Két héttel többet tesztelhettek ugyan, de nem tudták kipróbálni az új abroncsokat meleg éghajlat mellett. A korábbi teszteken pedig úgy vélték, hogy a megszokottól több 3-4 kiállásra is szükség lehet.
Seb tesztelt, David focizott. Azt hittem, hogy miután megkezdődik, a szezon nem tudok ott lenni egy ideig több találkozón. Nem akarok majd mindig visszautazni Európába Ausztráliából, Ázsiából. Azt terveztem, hogy majd amikor elkezdődik az európai része a szezonnak, akkor majd a kisebb távolság miatt újra megnézhetem a meccseket.
Az utolsó délután, amit még Spanyolországban töltöttünk, találkoztunk Daviddal.
- Akkor ennyi volt és menned kell?
- Igen, most elmegyek, de ígérem, nemsokára újra találkozunk.
- Biztosan?
- Persze, nem hiszel nekem? – bár az arcomon mosoly volt, a lelkemben igenis féltem. Sajnos volt már úgy, hogy nem tudtam betartani a neki tett ígéretemet, amiket sohasem tett szóvá, de mégsem tudtam elfelejteni.
- Dehogyis nem: ) Tudom, hogy sok a dolgod, és most minden kezdődik elölről. Azért a tv-ben remélem, megnézed a közvetítéseket.
- Ki nem hagynám őket. Te pedig a helyzeteket ne hagyd ki.
- Mindent megteszek majd ezért.
- Köszönöm. Sajnálom, de mennem kell. Még nem pakoltam össze, és holnap indulunk. Hamarosan találkozunk.
Nem vártam meg, míg elköszön. Csak elmentem, nem is néztem rá vissza, mert könnyes volt a szemem, és nem akartam, hogy lássa, hogy mennyire fáj, hogy búcsúznunk kell.
Tele volt a fejem mindennel..mikor látom újra, milyen lesz az első meccs tv-ből, mennyire érzi majd rosszul magát, ha nem sikerül a gólszerzés..mikor fogom újra megölelni..most sem öleltem meg, az már túl sok lett volna. Azt már nem bírtam volna elviselni. Akkor biztosan becsomagoltam volna, feltettem volna a repülőre és magammal vittem volna Ausztráliába.
David a soha meg nem született bátyám, és az ember szereti a testvérét.
Letöröltem a könnyeimet, majd beléptem az ajtón.
- Drágám, itthon vagy?
- Igen, a hálóban vagyok – hallatszott a válasz.
- Sikerült összepakolnod? – kérdeztem, láthatóan próbálkozott vele, de hol egy póló, hol pedig egy farmer lógott ki a bőröndből.
- Azt hiszem, mindent el kellene vinnünk innen, nem? Nem hiszem, hogy a jövőben visszajövünk ide.
- Mindent el akarsz vinni Melbourne-be? Édesem, egy szállodában leszünk pár napig, nem költözünk oda.
- Igazad van, de akkor most vissza kell pakolnom, azt, amit nem viszek el. Azért nem hiszem, hogy 10 farmert fogok felvenni 5 nap alatt.
- Menj, nyugodtan tusolj le, addig én összepakolok.
- Inkább pakoljunk össze, és zuhanyozzunk le együtt. Mit szólsz?
- Ez így tényleg sokkal jobban hangzik.
Hamar összecsomagoltunk. A tusolás már egy hosszabb folyamatnak bizonyult.
Miután végeztünk, Seb a kezembe adott egy borítékot, amelyben egy levél volt. Majd kiment a szobából. Kinyitottam a borítékot. Egy levél volt benne:
Drága húgocskám,
Ha ezt a levelet olvasod, akkor még Spanyolországban vagy, megkértem Sebet, hogy ezt az utolsó estén adja neked oda. Ha jól ismerlek, akkor a beszélgetésünkkor, nem vártad, meg míg elköszönök tőled, csak fogtad magad és elmentél.
Én sem vagyok boldog, hogy elmész, elhiheted. Nekem is fáj, de tudom, hogy hamarosan újra találkozunk. Addig is igyekszem minél több gólt szerezni neked. Te pedig ígérd meg, hogy vigyázol magadra és a babára is. Nah, és persze, hogy ott leszel Sebastian mellett és, megmondod neki, hogy azt ajánlom ő is mindent megtegyen annak érdekében, hogy a lehető legtöbb versenyt megnyerje. Nézni fogom. Jah, és ha semmi sem húzza keresztül a számításaimat, akkor a Spanyol Nagydíjon én is ott leszek.
Látni foglak a tv-ben, és te is engem. Ez azért nem rossz dolog. Kérlek, ne szomorkodj egy percre sem, csak nevess és örülj annak, hogy ennyi ember szeret téged. Köztük én is. Hívjuk egymást. Hamarosan találkozunk. Ölellek.
Jó utat: David
Már a levél olvasása alatt is könnyek szöktek a szemembe, a végére pedig már akkora tócsa volt a szőnyegen, hogy akár úszhattam is volna benne. Érzékeny csaj vagyok, a terhesség pedig még inkább érzékenyebbé tett.
- Minden rendben? – nyitott be Seb a szobába.
- Igen, minden rendben. Nekem vannak a legjobb barátaim a világon. Soha sem éreztem még ilyet. Soha nem hittem, hogy érezhetek ilyet. Szeretlek drágám, el sem hiszed mennyire. Szeretlek. Te vagy az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése