Dejavu

Spanyolországba mindig szívesen megy az ember. Van ebben az országban valamiféle mágnes, amely egyszerűen odavonzza az embert, aki pedig nem képes ellenállni.

Seb egy héttel a futam előtt érkezett Spanyolországba. A Watten, dess című műsor meghívásának tett eleget, amelyet hatalmas tömeg előtt, egy nyílt színpadon tartottak Mallorca-n.

Bohóckodás .. egy szóval ezzel lehetne jellemezni. Azt hiszem erre a békatalpon lezajlott futóverseny elegendő bizonyítékot ad. A versenyt Sebastian nyerte meg, ki más ?

Nem képes veszíteni, bármiben, amiben egy kis versenyt lát, nyerni akar, első akar lenni, és az is lesz.

Semmi sem változik meg a fejében csak, mert nem adnak érte 25 pontot, a győzelem épp oly édes, hogy ha nincs tétje.

Az FIA szabályváltoztatásainak első érvénybe lépője, a motorelektronichkát érintette. A szabály szerintem nem változtathatnak a szombati időmérő edzés után a motorbeállításokon. Illetve, de megtehetik, de csak, a versenyen az első box kiállásnál. Amire valljuk be, nem sok esély van. Mert ki az, aki perceket áll majd bent, míg a laptopot a motorhoz csatlakoztatják és klikkelgetnek?

Bosszantott, már az első pillanattól kezdve bosszantott, hogy ezeken a szabályokon változtattak. Én ezt az egészet egy hatalmas támadásnak éreztem a csapatunk ellen.

Talán, mert az is, csak senki sem meri kimondani, azt, ami valójában itt történik.

A csapatok unják, hogy mindig Red Bull pilóta van a pole-ban. Mélyen érintett ez az egész, mert azt hiszem, csak magukat okolhatják, azért, hogy nem voltak képesek jobban kihasználniuk a lehetőségeiket. Mindenki elmondja, hogy neki van a legjobb tervezője és a legjobb emberei, akkor miért nem végzik jobban a munkájukat? Miért kell megbüntetni azért, az embereket, mert jobban végzik a munkájukat, mint mások?

Mindig sikerül egy kicsivel jobban beleélnem magam a dolgokba, mint mások és ez nem egyszer küldött már padlóra korábban.

Most azonban mellettem van Sebastian, aki ezt nem hagyja.

- A szabályok mindenkire ugyanúgy vonatkoznak. Mások is lassulnak majd, nem kell ezen tovább rágódni, gyere ebédeljünk.

- Nem vagyok éhes.

- Olyan nincs, hogy nem vagy éhes. Lehet, hogy te nem, de a kicsi igen.

- Nem, ő sem az.

- De az, gyere.

Azzal kihúzta a székemet és letessékelt.

- Saláta is van. De jobban örülnék neki, ha megkóstolnád a tésztát is. A szívem is benne van, és csak neked készítettem.

Egy konyhatündér is. Vannak napok, amikor egyedül főz, lep meg, vagy csak unatkozik és elszórakoztatja magát a konyhában. Mindegy mi kerül ki a keze alól, az mindig finom.

- Köszönöm. Megkóstolom a kedvedért.

- Mindjárt jobb.

Nagyon finom volt a vacsora, tényleg megérte hallgatni rá és enni. Igaza volt, mert tényleg éhes volt a kicsi is. Kétszer is ettem a desszertből. Epres süti, a kedvencem.

Igen, találkoztam Daviddal is. Ibizán nyaralt a családjával, de egy napra elszabadult és sétáltunk egyet a parton. Azt mondta lesz egy meglepetése is számomra, de akárhogy kértem, hogy árulja el nemet mondott.

Csütörtökön mire megérkeztek a többiek végre körbe mehettünk a pályán. Vagyis mehettek, Seb nem engedte, hogy vele menjek.

- Ez túl hosszú séta lenne. – mondta, majd megpuszilt és elindult.

- Nagyon hiányoztál- mondtam Rafaellanak, amikor végre találkoztunk. Ő csak csütörtökön érkezett. Végre ő is itt van, és végre kibeszélhetjük a történteket.

- Te is hiányoztál. Mióta is ?

- Karácsonykor beszéltünk utoljára. De már az idejét sem tudom mikor láttalak utoljára.

- Gyere, üljünk le. – a Ferrari motorhome-ban.

- Meg a végén megvádolnak kémkedéssel. – nevettem.

- Szóval, hogy bírod?

- Remekül. Már nem sok van. De imádom, hogy itt a baba. Mindig magam mellett érzem Sebastian-t.

- Mindig melletted is van. Ha jól látom most is téged keres.

- Micsoda?

- Nézz ki.

- Hát nem aranyos?

- Elővette a telefonját, fogadni mernék, hogy a tied mindjárt csörög.

Csörgött is. Ő volt az.

- Szia, hol vagy?

- Mögötted. –addigra már kijöttem a Ferraritól, megbeszéltük Rafaellával, hogy később folytatjuk.

- Hol voltál?

- Itt.

- Indulok vissza a hotelbe. Gondoltam elviszlek.

- Ohhh, milyen kedves tőled.

- Te sem mondod meg hol voltál.

- De megmondtam, mondtam, hogy mögötted.

Imádom egy kicsit húzni őt, mert vannak pillanatok, amikor bevágja a durcit, de az is jól áll neki, és különben sem hazudtam, mert mögötte voltam.

Az első szabadedzésen a csapat valami újat tesztelt Seb autójában, ami működött.

A második edzésen már a 2. helyen zárt Alonso mögött. Elégedett volt, mert bár a pálya nem fekszik az autónak, mégis a győzelemért hajtunk.

Szombaton minden remekül indult. Nem kis előnnyel nyerte meg a harmadik edzést az időmérő előtt Seb. Minden úgy indult, mint tavaly.

Ha már úgy indult, akkor így is kellett folytatódnia. Az időmérő edzést is simán hoztuk. Ami azért volt plusz dolog, mert nagyon aggódtam az első életbelépő új szabály miatt. De úgy látszik igaza volt Seb-nek ezzel kapcsolatban. Mint mindig.

Mindig örömmel tölt el, ha ezt az ujjat láthatom.

Tudom, hogy ez másoknak unalmasnak tűnhet, és, hogy mindig ő nyer, talán kevésbé tűnhet izgalmasnak, vagy tét nélkülinek, de minden egyes siker más, és mindenkinek ott a lehetőség arra, hogy jobb legyen, mint ő. Mindenkinek fel kell az új nap, és mindenkiben ott van az éhség a sikerre, ez nem ezen múlik. Győzni tudni kell. Igen, talán könnyen írhatom ezeket, mert a győztes hajón ülök, de akkor is itt voltam és kitartottam, amikor nem jöttek a sikerek, vagy csak lassan és ritkán. Mindennek úgy kellett történnie, ahogy ahhoz, hogy most itt ülve ezt írhassam.

Fogalmam sem volt arról, hogy David Valenciában van. Amikor kaptam egy üzenetet, kicsivel délután 5 után azzal, hogy gyere a kikötőbe nagyon meglepődtem. Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak.

Aztán megláttam őt. El sem hittem, hogy itt van. Ez volt a meglepetés. A barátok, nagyon hiányoznak nekem. David és Rafaella, na és persze Kimi. De ezen a hétvégén ketten mellettem voltak.

- Hát te?- kérdeztem döbbenten.

- Én vagyok a meglepetés. – nevetett.

- Nagyon örülök, hogy itt vagy, de hogy kerültél ide?

- Tudtam, hogy itt lesz a verseny, és gondoltam miért ne, ha már a múltkor nemet mondtam. Bár ez is a tervem része volt.

- Áhhh, hogy tervezgetsz? Seb is benne volt ebben?

- Nem, most kivételesen nem. Nem csak a pasid ilyen okos, én sem vagyok buta.

- A többiek? Ők nem tartottak veled? Hiányoznak a lányok.

- A szüleimnél vannak, pár napot ott töltenek, a nagyival.

- Meddig maradsz? Szóval megnézed a futamot is?

- Nem, csak mára jöttem és igazából nem is az edzésre, hanem hozzád.

- Ugye nem készülsz semmilyen ’ egy ideig nem találkozunk’ szövegre?

- Micsoda?

- A filmekben ilyenkor jön ez a rész.

- Amerikába fogunk menni, a csapattal és jó ideig ott leszek majd, így nem találkozunk pár hétig, de ez nem a lelépek, és soha többé nem látsz kategória.

- Mikor indulsz?

- Még nem. De hívlak majd, és találkozunk még, remélem. Csak, hogy lassan szülni fogsz, és nem tudok majd bemenni hozzád, a kórházba sem.

- Ez nem számít, nem örülök ennek és nem is esik jól, de nem a te hibád. Megértem.

- Biztos?

- Persze. De ha vége, akkor eljössz, ugye?

- Persze.

Beszélgettünk még egy kicsit aztán visszakísért a pályához. Majd elment.

Fogalmam sincs, mikor látom majd újra.

Elmeséltem Seb-nek, hogy David-dal találkoztam.

- Minden rendben lesz, ugye tudod? – kérdezte.

- Igen, tudom. Csak utálom, hogy így kezeltek. Tudom, hogy érzékeny típus vagyok és azt is, hogy a terhességem alatt még inkább azzá váltam, de megértem, hogy mi miért történik.

- Ezt mi is tudjuk, csak vigyázni akarunk rád.

- Tudom és köszönöm, csak hosszú volt ez a nap. De örülök, hogy ilyen embereket ismerhetek, mint ti.

- Szeretlek drágám.

- Én is téged. Nagyon.

Szép napra ébredhettünk másnap. A vasárnap mindig gyönyörű, ha az ember Spanyolországban ébred. Egy hete voltam itt, de még mindig nem tudtam betelni a látvánnyal. Az ablakban ültem, a kikötőre néző szállodai szoba ablakán. Azt néztem, hogyan kell fel a Nap, és hogy telik meg emberekkel az város. Ahogy megjelennek az első hajók, jelezve, hogy itt ma egy nagy esemény van készülőben. Csak ültem, egy csésze kávéval a kezemben és Istent kértem, hogy segítsen abban, hogy délután Seb-bel boldogan állhassunk a parton.

A futam mondhatjuk, hogy simán ment. Kívülről tényleg minden nagyon könnyűnek tűnt, még akkor is, ha nem is könnyű megnyerni egy versenyt.

A siker mindig más, nem szokhatsz hozzá, minden egyes győzelemért, mert kell küzdened és mindegyikért egy kicsit jobban. Ez mindig is így volt, és ezt csak azok tudják igazán, akik voltak már lent, és a csúcson. Soha sem törődhetsz bele a vereségbe, miképpen sohasem adhatod fel a harcot, de nem is szállhatsz el magadtól, mert neked minden összejön. Mert, nagyon hamar hullhat szét minden.

Nem tudjuk, hogy mit hoz a következő verseny, csak azt, hogy ma mi nyertünk. Hogy mindkért Red Bull pilóta a dobogón ünnepelt.

Amikor pedig elcsendesedtek a motorok és kiürültek a lelátók, amikor már a következő versenyről beszéltek, és amikor már nem állt a paddock kisétáltunk Seb-bel a kikötőbe.

..és a naplementét csodáltuk.

Álltunk kézen fogva a parton és hálás voltam a sorsnak és Istennek, hogy ez megadatott nekem.

- Szeretlek.

- Igen, érzem. –válaszolta, majd letérdepelt és megpuszilta a hasamat, majd újra felállt és megcsókolt.