Rafael Nadal, amellett, hogy világelső teniszező az egyik barátom is.
Ritkán tudom megnézni élőben a meccseit, de mivel a wimbledoni torna Angliában van és a következő futamot is ott rendezik nem volt maradásom.
Seb az utóbbi időben különben is hamarabb szokott megjelenni a helyszínen, mint a többiek.
Csütörtökön indultunk el Angliába. Seb először elment a gyárba, hova máshová?
Majd pénteken Wimbledonba mentünk.
Folyamatosan néztem a mérkőzéseit a tv-ben és boldog voltam, hogy mindegyiket megnyerte. Az elődöntő előtti meccsen, amikor Del Potro ellen állt ki, megsérült a bokája.
Ültem otthon és azért imádkoztam, hogy ne legyen semmi baja.
Megnyerte a találkozót, de nem voltam nyugodt.
Később felhívtam, azt mondta minden rendben van, elment egy MRI-re, azt hitte törés, de semmi komoly.
Nem mondtam neki, hogy pár nap múlva látjuk egymást, mint ahogy azt sem, hogy Angliában vagyok.
Pénteken egyszerűen csak leültem Seb mellé a lelátóra és néztem, ahogy játszik.
Van a játékában valami csoda, minden egyes alkalommal elvarázsol. A milliméteres pontossága, a kitartása és a küzdeni tudása, lenyűgöző.
De az is kiderült, hogy nem mondott el nekem mindent, amikor telefonon beszéltünk.
Injekciót kapott, hogy kibírja fájdalom nélkül az Andy Murray ellene mérkőzést.
Az első játszmát elvesztette, de nem éreztem a vonalbírókat fair-nek vele szemben. A 95 %-uk angol, és a nemzet reménységének kikiáltott Murray-t támogatják.
A sportban viszont ez nem működik. Rafa részben emiatt, részben pedig a saját hibái miatt vesztett. De mint tudjuk, három szettet kell megnyernie annak, aki meg akarja nyerni a meccset.
A második játszmában hamar breakelt, és megtette még egyszer. Fejben nagyon ott volt, pontosan játszott és összeroppantotta az ellenségét.
Megnyerte a második, és a harmadik játszmát is, egyaránt 6:2-es arányban.
Következett a döntő játszma. Murray kicsit visszajött a játékba, de Rafa nem adta át neki a vezetést. Így 6:4-re elverte az angolt és ezzel ő jutott be a döntőbe, amit majd vasárnap játszanak.
Annak ellenére, hogy nyert és döntős elvesztette a világelsőséget, hétfőtől már a szerb kihívója az első.
Mindezek ellenére nem vagyok szomorú. Nem, mert tudom, hogy nem itt ér véget. Tudom, hogy mire képes, hogy mi van benne, és hogy sohasem törődik bele a vereségbe.
Ezek a dolgok ösztönzően hatnak rá, és ez teszi őt jobbá. Talán túl sokat vártak tőle, de úgy gondolom teljesítette. Itt van 25 évesen és gyerekkora óta egyre jobb, amikor már azt hisszük, hogy nem lehet jobb, hogy nincs miben fejlődnie ő akkor sem áll le, egyre többet és többet tesz azért, hogy végül ő legyen a legjobb.
Amikor ennyire összegzően beszélek valakiről, mindig eszembe jut David, Kimi és Sebastian. Ezek azok a férfiak az életemben, akik megtanítottak arra, hogy legyen önmagam, hogy próbáljak meg mindent megtenni, hogyan legyek egyre jobb és jobb.
Talán ezt az egészet, amit már immár 2 éve álmodok, nekik köszönhetőem.
Soha nem mondtam még ki, de azt remélem, hogy fiam születik és olyan lesz, mint ezek a srácok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése