2011. május 20., péntek

Pihenésként

Az élet nem áll meg, ha egy verseny véget ér, hiszen mindig jön egy következő. A gyárban továbbra is nagyon keményen dolgoznak, hisz a siker nem jön magától, és nem lehetünk képesek arra, hogy tartós sikereket érjünk el, fejlesztések nélkül.

A Török Nagydíj után két fontos eseményre figyeltem. Az egyik a szerdai esti lehetséges bajnokavatás, a másik a hétvégi megnyitó Ausztriában.

Vasárnap este hazamentünk Svájcba, majd kedd délután szállt le a gépünk Barcelonába. Az előre megbeszéltek alapján pedig, szerda délelőtt találkoztam Daviddal.

Láthatóan izgatott volt, de jól leplezte. Csak a szóhasználata az, ami az ilyen pillanatokba elárulja, de neki ez is jól áll.

- Szioooo.. – köszöntem rá, majd felállt és megöleltük, megpusziltuk egymást.

- Ciao! Már vártalak, hiányoztál ám, nagyon, csajszi.

- Te is nekem. Mesélj, minden rendben?

- Igen. Minden oké. Láttam a futamot a hétvégén, gratulálok, szép munka volt.

- Igen az volt. Pati és a gyerekek is jönnek ma?

- Ma nem lesznek ott, de ha ma sikerül behozhatatlan előnyre szert tennünk, akkor péntek este lesz a nagy ünneplés Camp Nou-ban és ott viszont ott lesznek. Mindenki hozza a gyerkőceit.

- Tényleg? Biztosan sikerül ma, sőt, tudod mit, sikerül is.

- Meddig maradsz?

- Szombat reggel indulunk Ausztriába.

- Ez nagyszerű, akkor itt tudsz lenni este.

- Persze, hogy itt leszek, a kicsikkel is rég találkoztam, mindenképp szeretnék veletek ünnepelni.

- Ezt örömmel hallom.

- Edzetek még ma? Vagy majd csak este megy élesben a játék?

- Még egy edzés lesz, aztán a sajtótájékoztató végül pedig a meccs.

- Alig várom. – mondtam, már én is izgatottan. A szokásos módon megyünk, ugye?

- Igen. Együtt megyünk a stadionba, leülsz a szokásos helyedre és meccs után találkozunk.

- Okéé. David, nyugi, meglesz az.

- Én nyugodt vagyok.

- Tudom, ismerlek.

Órákkal később értem jött, és együtt mentünk el a meccsre. Az öltözőben még beszélgettünk egy kicsit.

- Hamarosan kezdődik.

- Igen, minden okés lesz. Ott ülök majd, és drukkolok. Megtennél nekem valamit?

- Persze, bármit.

- Szeretném, ha aláírnád a mezemet, tudod, én akarok az első lenni, akinek bajnokként dedikálsz.

Majd elfoglaltam a helyemet, a nézők sorában. Aztán elkezdődött. Felvonultak a csapatok, lejátszották a himnuszokat, és a kezdő rúgás után már nem volt megállás.

A Barcelona győzelemért járó 3 ponttal bajnok, de a döntetlent érő 1 ponttal is az.

A FCB szerzett vezetést Keita góljával, majd egy védő hiba miatt sikerült kiegyenlítenie az ellenfélnek. Több gól nem született a mérkőzésen. Bár David nem szerzett az nap gólt, lelkiekben a spanyol bajnoki cím helyrebillentette. A maga 18 góljával ő is hozzájárult a sikerhez. Boldogan figyeltem, ahogy lecserélése után, a 88. percben már a csapat néhány tagjával a pálya szélén állva egymást ölelve várták a végét.

Pep megölelte Davidot, amit onnan ülve is megható pillanat volt.






Majd, a tripla sípszó után mindenki a pályára rohant és hatalmas üdvrialgásba kezdtek.




Lementem a pálya szélére és ott álltam. Csak néztem őt, boldogan, elégedetten.





Péntek reggel a srácok először a városon mentek körbe egy buszon, majd este a Camp Nou-ban folytatódott az ünneplés.





Előtte találkoztam Patival, és a gyerekekkel. Pati nem tudott eljönni, így én vállaltam, hogy figyelek majd a lányokra. Napról napra egyre szebbek.




Mindenki ünnepelt, beszédet mondtak, köszöntötték a közönséget, és megköszönték a rajongóknak a sok szeretet, szurkolást, ajándékot, kitartást, hitet és mindent, amit kaptak, és amit folyamatosan kapnak tőlük. Harmonikus és lélegzetelállító pillanat ez, és erre is csak a spanyolok lehetnek képesek.

David drágám mikrofont ragadva, magáról elfeledkezve, énekelni kezdett. Szép, kellemesen csengő hangja van. Személy szerint pozitív hidegrázást kapok tőle.




Zaida jobb, Olaya pedig a bal kezemet fogva állt mellettem, miközben betöltötte a Camp Nou egét a tüzijáték.




Az ünneplés persze tovább folytatódott egész héten Barcelonában. Nekem azonban búcsúznom kellett, és a hétvégén már Ausztriában voltunk Sebastian-nal.

Az A1 Ring egy remek pálya volt, nekem személy szerint tetszett, szimulátorral már korábban lehetőségem volt végig menne rajta. Ezt a pályát építették újjá, neveztél el Red Bull Ringnek. Így kötött ki rajta a Red Bull csapat, a tavalyi világbajnoki autót, és a régi korok autói közül néhány jelentős darab. Az eső szakadt Ausztriában. Sebastian végig élvezte a bemutatót, azt hogy pályára gurulhatott a bajnoki autójával ismét, egy ilyen helyszínen, amit ő is nagyon szeret.





Nagyon sok kor jelent meg az aszfalton. Az ’50-es évek autói mellett, a jelen kor autói is a külön versenysorozatokból. A sok ember közül talán csak egy volt, aki bármilyen feladat is jött mindent beleadott, és látszólag is élvezte a feladatot.






Néhány könnyed mozdulat után :




Sebastian egy kitüntetésben is részesült. Nagyon meghatódott, és a látszólag ügyetlen kisfiú boldogan vette tudomásul, hogy mit is kapott.






2011. május 17., kedd

Visszavágó

Feltöltött minket ez a 3 hetes pihenés, és semmittevés. Interjúk és megjelenések, persze Sebastian elengedhetetlen tennivalói közé tartozik ilyenkor is. Spanyolországba repültem Davidhoz, Seb Ausztriába, a gyárba. Elintéztünk mindent, aztán Svájcba mentünk és ott végre örülhettünk egymásnak. Jó a pihenés, és szükséges is, de már mindketten vágytunk vissza a munkába. Mindennél jobban akart versenyezni, én pedig a pályaszéléről ott állni, és gyönyörködni benne. Nagyon boldogok voltunk mikor megérkeztünk Törökországba. Az a szezon első európai versenye, a pálya híres a 8-as kanyarjáról, a pilóták szeretik ezt a helyszínt, mert itt az egyik legjobb a hangulat, annak ellenére, hogy sajnos kevés ember jön ide. Seb egy kicsit nyugtalankodott miattam. A baba az utóbbi időben nagyon izgő-mozgó lett, de ez így van rendjén. A 7. hónapban vagyunk a kicsivel, imádom, ahogy bennem él.

Én pedig mindennél jobban tudom, hogy mi kell a babának, mert ugyanaz kell neki is, mint nekem, az, hogy a papája közelében legyünk. Szerdán Seb a másik oldaláról is bemutatkozott. Nem olyan tehetségesen, mint David, de ő is próbálkozott, passzolgatni, cselezni, és gólt szerezni. Sikerült is.







Sebastian a szokásos pályabejáró körútjára indult. Én pedig visszaindultam a boxba, mert borús volt az idő. Visszament összefutottam Jense-vel.

- Örülök, hogy látlak. Hogy vagytok? – kérdezte.

- Én is örülök. Remekül vagyunk, és azt hiszem, örül neked, mert épp most rúgott egyet.

- Tényleg?

- Igen, add a kezed.

Azzal a hasamra tettem a kezét, és vártunk. Meghitt pillanat volt, és annyira jó volt látni, az, hogy ez az élmény képes volt egy cuki kisfiúvá változtatni ezt az embert előttem.

- Istenem, ez fantasztikus. Erős kissrác ő, mint az apja.

- Kissrác? – nevettem.

- Akkor kislány lesz?

- Hát, igazság szerint nem tudjuk a nemét. Nem akartuk tudni.

- Ez sem rossz taktika, de azért majd gondolj rám, amikor meglátod a kisfiadat.

- Miért hiszed azt, hogy kissrác?

- Majd meglátod. Két hónap van még hátra?

- Igen, annyi.

- Akkor két hónap múlva, majd elhiszed nekem. – nevetett, majd elnézést kért és ő is és elindult bejárni a pályát.

Ekkor már cseperegni kezdett az eső. Sebastiant különösképpen ezt nem zavarta meg.




Nagyon jól éreztem magam, az emberek nagyon kedvesek, sokan szeretik Sebastiant.

Péntek reggel esett az eső, és nem hagyott alább az első edzésre sem. Nem esett annyira, és nem is sejtettem, hogy ilyen történik majd velünk, de ..

Sebastian megcsúszott, és összetörte az autót. A boxban ültem és néztem az edzést, Tommival. Hirtelen felugrottam és zihálni kezdtem. Nem tudtam mi történik velem. Próbáltam nyugodt maradni a baba miatt, egyáltalán nem akartam, hogy akkor ott beinduljon a szülés.

- Semmi baja. Ne aggódj, jól van. Az előbb közölte a rádión, hogy semmije sem fáj, és mindjárt itt lesz. Nem sérült meg, hallod.

Közelebb lépett és megölelt.

- Köszönöm. Nagyon félek, nagyon megijedtem. – könnyes szemmel mondtam ezeket. Az esetet látva azonnal könnyek szöktek a szemembe, még akkor is, ha éreztem, hogy nincs semmi baj. Csak az autóval, de azt a srácok összerakják.

Megkönnyebbültem, amikor végre visszaért a garázsba. Először hozzám jött, megölelt.

- Minden rendben van. Jól vagyok. – mondta miközben megsimogatta a hasamat.

- Soha többé ne csináld ezt velem. Szeretlek, és belehalnék abba, ha elveszítenélek.

- Senki sem fog itt meghalni, de Seb te most elmész az orvosi szobába. Már telefonáltam a gyárba, és úton is vannak az új alkatrészek. A srácok egész éjszaka dolgozni fognak. Mindent megtesznek, azért, hogy tovább folytathasd. – szólt közbe Chris.

El sem engedtem a kezét, én magam vittem el az orvosi szobába, ahol elmondta, hogy a feje fáj, de az orvos megnyugtatott, hogy nincs belső sérülése, és agyrázkódása sincs. Kialussza magát és reggelre minden rendben lesz.

- Minden rendben?

- Igen, jól vagyok. – válaszolta Fernando kérdésére Seb, akivel a boxutcába visszaérve találkoztunk.

- Ti is jól vagytok?- majd rám nézett, aztán a hasamra.

- Igen, mi is. Mindenki jól van. Gratulálok. Ha jól tudom, te nyerted az edzést.

- Igen, köszönöm. Jössz a másodikra? – tette fel kérdését ismét Sebnek.

- Nem tudok. Az alkatrészek már úton vannak, és a csapat egész éjjel szerel majd, sok munkát adtam ma nekik ezzel.

- A lényeg, hogy az időmérőre készen legyetek.

- Igen. De jó lenne már reggel a harmadik edzésen is ott lenni. Dolgoznom is kellene egy kicsit. – mosolyodott el.

Amikor Seb és Fer beszélt, abban volt valamiféle varázs. Bár gyakran ugratták egymást, mégis olyan őszintén, és nyíltan tudtak beszélgetni, amilyennel még nem találkoztam.

Sebbel néztem végig a második edzést a garázsból. Mondanom sem kell, ilyenre korábban még sohasem volt példa. Soha nem néztem még Forma-1-es közvetítést Sebastian-nal. Általában én nézem őt, de ez most nagyon tetszett nekem. Neki kevésbé





Szombaton Mark adatai által állították be az újjá szerelt autót.

A fiúk egész éjjel dolgozta rajta, de megérte. Sebastian ugyanis megnyerte vele az időmérő előtti utolsó edzést. Minden remekül ment, és nagyon élvezte, hogy végre autóban ülhet, és egyre csak az járt a fejében, hogy meg kell köszönnie a csapatnak a munkát. Tartozik nekik ennyivel.

Az időmérőedzés száraz pályán zajlott és remekül alakult számunkra. Gyorsabbnál gyorsabb köröket futott Sebastian. A taktika, amit időmérő előtt terveztek életbe lépett. Fogalmunk sem volt arról, hogy beválik-e, de meg kellett próbálunk. A Q3 elején kijött Sebastian, ment egy gyors kört, friss lágy gumikon, majd visszatért a boxba. Két perccel az edzés vége előtt pedig kiszállt az autóból. Spórolnunk kellett a gumival, és ennek ez volt az egyetlen módja. Furcsa játék volt, hiszen nem tudtuk, hogy elsők maradunk-e a végére is, csak vártunk, és semmit sem tehettünk.

Odaléptem Seb mellé, és ott álltunk, kézen fogva és vártuk, hogy mi lesz.

- Sikerül. – mondtam neki.

Aztán, ahogy az utolsó autó is átment a rajtcélon és egy sem volt gyorsabb Sebastian-nál, tapsvihartól zengett a garázs. Sikerült. Furcsa játékot játszottunk, de bevált. Elsők vagyunk. Miénk az első sor, hiszen Mark hasonló taktikát alkalmazva, a második helyen zárt.






Jó érzéssel töltött el, hogy a Red Bull meg tudta ezt lépni, és az, hogy bevált az sokkal fantasztikusabb volt. Furcsa játék volt, de megérte. A vetélytársak nem éltek a lehetőséggel.

Az nap nagyon sokan gratuláltak Seb-nek, többen is, mint amennyire számíthat az ember, ha számíthat egyáltalán. Nekem is gratuláltak, ami nem először fordult elő, az igaz, de nem értem, hogy nekem mihez, hiszen nem én vezettem az autót, és nyertem edzést, de mindesetre jólesett.

Szombat este Sebastian-nal elmentünk vacsorázni, az egyik közeli kis vendéglőbe.

Azt nem mondom, hogy teli ettük magunkat, de nagyon kellemes volt az este. Ritkán járunk el vacsorázni, általában otthon eszünk, közös főzőcske után.

Olyan 11 körül értünk vissza a hotelbe, és a szokásos esti cselekvések után ágyba bújtunk és vártuk a reggelt.

Vasárnap reggel egyszerre ébredtünk, 8:36 állt az órán, mikor kinyitottam a szemem. Tágra nyílt szemekkel meredt rám Sebastian, az ő szemeinek ragyogása volt az első, amit az nap láttam.

- Áhhhhhuuhhh – ásítottam, majd hozzátettem: - Jó reggelt drágám!

- Neked is jó reggelt. Jól aludtál?

- Igeeen, mesésen és nagyon szépet álmodtam.

- Elmeséled? – kérdezte mosolyogva. Nehezen tudtam ellenállni a mosolyának, mint egy kis kölyökkutya, nagyon aranyos. De ezúttal minden erőmet összeszedve kitértem a válaszadás alól.

- Nem, mert akkor nem válik valóra.

- Hmmmm, de titokzatosak vagyunk ma reggel.

- Reggelizünk?

- Csak most ébredt a kisasszony és máris éhes?

- Majd jómódorra tanítom a babát, de most együnk.

Seb reggelit hozatott a szobánkba, miután elfogyasztottuk, letusoltunk, felöltöztünk és elindultuk kézen fogva a pályára.

- Mint a mesékben ….

- Micsoda? – kérdeztem vissza.

- Áhhh, semmi, majd később elmesélem..

- ..akkor ki is a titokzatos?

10 óra után pár perccel értünk ki a paddockba. Jense jött velünk szembe.

- Sziasztok. – köszönt ránk.

- Szia - válaszoltunk egyszerre Seb-bel, mire mindhárman elnevettük magunkat.

- Szép napunk van, ideális egy versenyhez. – kezdte Jenson.

- Az bizony, ideális, és nem csak a versenyhez. – válaszoltam.

- Hát mihez még? – kérdezte vissza.

- Nem mondja el, hidd el nekem. Kicsit titkolózik a kisasszony ma, így ébredt- mosolygott el mondata végén Seba.

- Idejében megtudják mind a ketten, nem is kell rá olyan sokat várni.

Jense, rohant tovább a McLaren boxba tekintve, hogy ő is épp akkor érkezett, mint mi, és mi is indultunk tovább a garázsba.

Már mindenki ott volt, pakolgattak, beszélgettek.

Furcsa hasonlat, de amikor kézen fogva sétáltunk végig a boxutcán, és értünk be a Red Bull boxába, ahol hirtelen lett nagy csend, majd mindenki ránk nézett, ilyenkor mindig úgy éreztem magam, mint ha az esküvőnkön a templomban lépdelnénk az oltár, a pap elé. Várom azt a pillanatot, a gyakorlás pedig sohasem árt.




A versenyzői felvonuláson, én voltam a legbüszkébb. Mindig gondolkodóba ejt, hogy hogyan voltam képes megszerettetni magam vele. Hogyan kaphattam meg ezt az embert.




A rajtrácson állva, fejem felfelé tartva, mélyet szippantottam a levegőbe, majd magam elé nézve ránéztem Sebastian-ra, aki visszanézett rám.

- Szeretlek. – suttogtam.

- Én is.

Majd eltűnt az autóban én pedig a többiekkel együtt levonultam a rajtrácsról. A felvezető kör végéig, mind elfoglaltuk helyünket a garázsban, én szokás szerint Seb szobájában. Aztán az 5 piros lámpa kialvása után kezdetét vette az 58 körös első európai nagydíj.

Gyorsan telik az idő, ha az ember tv-t néz. Olyan ez, mintha ugyanazt a filmet nézném újra és újra, csak a helyszín más, ami annyira nem is vehető észre, mert vezetni ugyanúgy kell.

Egyetlen percig sem volt veszélyben a mai győzelem, 4 hibátlan boxkiállással és lenyűgöző vezetéssel zsebeltük be idei 3. győzelmét Sebastian.

A parc farme-ban álltam, mikor Seb megérkezett. Megöleltem bukóstól, mindestől, és csak annyit mondtam neki: - Erről beszéltem.

Ez a mondat így egyben ismerős lehet neki, hiszen gyakran használja.




A nemzetközi anyák napja alkalmából, Sebastian saját anyukája mellett, a világ összes anyukáját köszöntötte. A következő héten fontos események várnak ránk. Meg kell mondjam már most várom, hogy szerdán Barcelona-ban lehessek, de amit a legjobban várok, az a két hét múlva esedékes Spanyol Nagydíj. Esedékes lesz egy ígéretet betartatni.

2011. május 7., szombat

Egy újabb közös interjú

Egy héttel a Kínai Nagydíj után Sebastian Vettel kipihenten és elégedetten érkezett a svájci főváros, Zürich egyik vezető tv-s műsorába. Mennyasszonyával újra egy közös interjún vettek részt.

Sziasztok. Köszöntelek titeket, köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívást. Hosszú ideje nem vetettek részt közös interjún. Van ennek valamilyen oka?

- Nincs. Úgy gondolom, hogy ez így van jól. Persze szívesen fogadjuk el a meghívást, mint pl. ma is. – kezdte a válaszadást Sebastian.

Andrea, hogyan éled meg azt, hogy Sebastian immár világbajnokként egyre több női szívet dobogtat meg?

- Nincs bennem semmi féltékenység. Bízom benne, a kapcsolatunkban. Tudom, hogy szeret, és hogy szeretem. Úgy gondolom, hogy ez egy kapcsolat alapköve, hogy tudj bízni abban, akit szeretsz. Enélkül nem működne. Örülök, hogy ez így van, mert ez azt jelenti, hogy jól választottam. – mosolyodott el mondata végén.

- Ezzel csak egyetérteni tudok. Különben sincs oka arra, hogy féltékenykedjen.

Egymásra néztek és mindketten mosolyogtak.

Hogyan változott meg az életetek azóta, hogy Abu-Dhabiban valóra vált egy álom?

- Egyre több ember ismer meg, és egyre nehezebb elmennünk olyan helyekre, amelyekre előtte gyakrabban jártunk. Minden ugyanúgy csinálok, mint előtte, ugyanott vásárolunk, ugyanott élünk. Nem változtattunk semmilyen szokásunkon. Ugyanaz a pár vagyunk, mint előtte.

- Vannak olyan pillanatok, amikor még mindig nem tudom elhinni, hogy igen, megnyerte és ő a világbajnok. Ám amikor megállítanak minket az utcán és gratulálnak, akkor már nincs kétségem afelől, hogy ez nem csak álom volt.

Gyakran jártok az utóbbi időben focimeccsekre is.

- Igen ez így van. Nyílt titok, hogy a legjobb barátom, David, focista. Amikor időm engedi, akkor természetesen az első sorból üvöltöm végig a meccseket. Élvezem a mérkőzéseket, és örülök annak, hogy így több időt tudok együtt tölteni Daviddal. Egy megfeszített szezonban, nagyon kevés idő jut a barátokra. Amit nagyon sajnálok, és nagyon hiányoznak.

- Sikerült magával rángatnia. – nevet Sebastian. De persze én is szívesen vagyok az ő barátaival is, és szeretek vele lenni, azt csinálni, amit ő, meg a focit is szeretem.

Szoktatok együtt sportolni?

- Persze. Mindketten szeretjük a sportot. Gyakran tollaslabdázunk, teniszezünk, elmegyünk futni, úszni.

Az utóbbi időben egyedül kell járnod. Hogyan fogadtad a hírt, hogy apa leszel?

- Csodálatos dolog egy kisbaba. Mindig is akartam gyereket, és ez most közelebb került hozzám. Persze, szerettünk volna várni még, az esküvőig, vagy talán még tovább is. Nincs sok időm a családomra és a barátaimra sem, és ez az, ami rögtön az eszembe jutott. De tudtam, hogy mások is képesek arra, hogy sportolóként szülők legyenek. A gyerekem mindent meg fog kapni, mindig mellette leszek, figyelni fogom és nem fog apa nélkül felnőni.

Mikor tudtad meg, hogy terhes vagy?

- Abu-Dhabiban már hárman voltunk. Nem mondtam el neki, rögtön, amikor megtudtam.Úgy gondolkodtam, hogy ha megnyeri a bajnokságot, és megtudja, hogy jön a baba, akkor még boldogabb lesz. Ha viszont nem sikerül, akkor is ő lesz a legboldogabb. Volt egy A és egy B tervem tehát. Hál istennek az A terv működött. A legnehezebb dolog az volt, hogy titkolóznom kell előtte, és nem oszthatom meg vele rögtön. Senki másnak sem mondtam el, mert mindenképp azt akartam, hogy ő legyen az első, aki megtudja.

- Hatalmas meglepetés volt. A fellegekben jártam, akkor és még most sem szálltam le. – meséli az emlékei közt merengve Sebastian.

Mikorra várjátok a babát?

- Juliusban születik majd meg, de ne kérdezd, hogy kisfiú vagy kislány lesz-e, mert még mi sem tudjuk. Nem akartam tudni. Szeretném, ha meglepetés lenne.

Így nehéz lesz a névválasztás, nem gondoljátok?

- Nem teljesen. Kisfiú néven gondolkodni is felesleges. Nyilvánvaló, hogy az édesapja nevét kapja majd meg.

- Ha lány, akkor pedig majd az anyukája csodás nevét kapja. - ismét egymásra néztek.

Nagy az összhang köztetek. Előfordult már, hogy összekaptatok valamin?

- Volt már, hogy nem értettünk egyet, de nem repkedtek tányérok. Nem veszekszünk, szinte minden dologban egyet értünk, és megoldjuk a felmerülő problémákat. Hasonlóan gondolkodunk szinte mindenről, így nincs helye vitáknak.

- Nagyon sok közös tulajdonságunk van, nagyon hasonlítunk egymásra, mind ítélőképesség, mind pedig megértés szempontjából. Így nehéz lenne bármin is hajba kapni. – mondta beleegyezően Andee.

Andee, mesélj egy kicsit egy versenyhétvégéről, a te szemszögedből.

- Sebastiannal együtt utazunk el, egymás mellett ülünk a repülőn, közösen hallgatjuk az iPodot. Lepakolunk a szállodában, együtt elmegyünk a csapathoz. Amikor Seb a pályán van, akkor vagy a Red Bull büféjében vagyok, valamelyik csapattaggal és beszélgetünk, vagy Seb versenyszobájában pihenek. Együtt megyünk vissza a szállodába, együtt indulunk el reggel.

A verseny napján, a rajtrácson állok a többiekkel, majd egy csókkal kívánok sok szerencsét neki. Aztán majd csak a futam utáni kötelező interjúk után kapom vissza.

Gyakran látni, hogy vele járod be a pályát.

- Megkérem arra, hogy jöjjön velem. Ez is egy fajta romantikus séta. – elmosolyodik. Csak fogom a kezét, és büszke vagyok, hogy ő van nekem, és hogy az oldalamon van. Ilyenkor úgy érzem, hogy van oka az embereknek arra, hogy irigyeljenek.

- Szeretek vele lenni, szeretek sétálni, és örülök annak, hogy velem akar lenni, akkor is, amikor már dolgoznia kell.

Vannak barátaid a Forma-1-ben?

- A Red Bullnál mindenki olyan, mintha egy hatalmas család lennénk. Mindenki együtt van, és mindenki ott van a másik mellett. Egy mindenkiért és mindenki egyetért. Chris olyan már, mint egy pótapa. Tommi nagyon jó barátom lett, és felsorolhatnék mindenkit, hiszen mind együtt vagyunk itt, és együtt vesztünk, vagy nyerünk. Más csapatokból is nagyon sok olyan ember van, akivel jó a kapcsolatom. Nagyon sokat beszélek pl. Fernandóval. Ő is Svájcban él, elég közel is, gyakran vacsorázunk együtt, vagy megyünk el együtt futni. Jenson, akivel az utóbbi időben nagyon szoros lett mind az én, mind pedig úgy gondolom Seb kapcsolata. Jense, egy nagyon kedves, csupa szív ember, nagyon szeretek a társaságában lenni, és egy remek embert ismertem meg benne. Roberttel is nagyon jóban vagyok,és nagyon hiányzik, bármit megtennék azért, hogy itt legyen ma velünk ő is. De tudom, hogy hamarosan itt leszel, és erősebb lesz, mint valaha.

Miután megtudtátok, hogy mi történt Robert Kubicával? Bementetek hozzá a kórházba? Meglátogattátok?

- Sokként ért a hír, mi szerint balesetet szenvedett. Az interneten olvastam először, hogy mi történt. Aztán elkezdtem telefonálgatni, de senki sem tudott mondani semmit sem. Fernando hívott és mondta, hogy odamegy, és majd ő hív minket. Így is tett. Az interneten a folyamatosan frissülő híreket olvastam, és imádkoztam, hogy minden remekül sikerüljön. Az a sok vér, amit vesztett, a képek, amiket feltöltöttek és a sok megtévesztő sor. A hír, hogy elvesztheti a karját halálra rémített. Elsősorban nem az futott végig az agyamon, hogy nem tér vissza többé a pályára, nem. Az volt a legfontosabb, hogy ne legyen életveszélyben, hogy kitolják a műtőből és azt mondják, hogy minden rendben. Aztán erre nem került sor, mindaddig, amíg még három 9 órás műtétet nem végeztek el rajta. Ma már tudom, hogy rendbe jön, és meg fog gyógyulni. Legkésőbb jövőre pedig ott fog ülni majd valamelyik autóban, mert neki itt van a helye. – mondta könnyes szemekkel Andrea.

- Elsősorban, mint emberért aggódtam. Az volt a legfontosabb, hogy túlélje, és csak aztán számított, hogy a karrierje, hogyan alakul majd.

- A kórházban nem voltam bent hozzá. Nem tudtam bemenni, sok rossz emlékem van a kórházakról, és nem akartam őt úgy ott látni. De beszéltem vele telefonon, és ez megnyugtatott. Pár nap múlva hazaengedik, és akkor meglátogatjuk majd. – tette hozzá Andee.

Nem félsz attól, hogy Sebastinnal is történhet valami?

- Persze, hogy félek. Tudom, hogy bármikor érheti egy baleset egy versenyen, de nem aggódhatok ezen folyton, mert abba beleörülnék. Bízom a képességeiben, abba, hogy ha ilyenre kerülne sor, akkor mindent megtenne azért, hogy elkerüljön egy balesetet, és hogy a lehető legkevesebb sérüléssel ússza meg. Imádkozom érte minden alkalommal, amikor autóba ül. Tudom, hogy minden verseny után visszakapom őt. Senkinek sem hagynám, soha, hogy bántsa, vagy, hogy elvegye tőlem.

A szavak után Sebastianra nézett és megfogta a kezét.

Tudom, nehéz lehet, de kérlek, mondjátok el mindketten, hogy mit jelent számotokra a másik, hogyan változtattátok meg egymás életét.

- Erre nehéz válaszolni. Képzeld el azt, hogy folyamatosan egy űrt érzel magadban, hiába vagy boldog, vagy örülsz valaminek, mégis azt érzed, hogy nincs minden rendben, hogy kell valami, de fogalmad sincs arról, hogy mi az, ami nincs meg, mi kell ahhoz, hogy tényleg tökéletes legyen ez az egész. Amikor már kezdesz beletőrödni abba, hogy ez nem fog megváltozni, és meg kell tanulnod ezzel együtt élni, akkor változik meg minden. Mert akkor egyszer csak meglátsz valakit, és ez a valaki betölti az űrt. Akkor már tudod, hogy ő az, ami nem volt meg, hogy ő az, aki hiányzott az életedből, hogy ő kellett ahhoz, hogy teljes légy. Szeretem őt, és boldog vagyok, hogy szerethetem. Örök életemre hálás leszek azért a sorsnak, hogy nekem adta őt.

- El sem hiszem, hogy ő egy húsvér ember, hogy létezik és lélegzik és, az enyém. Sokkal többet adott ő nekem, mint amennyit én valaha is vissza tudok majd adni neki. Minden álmom valóra vált azzal, hogy megkaptam ezt az embert, élettel töltött meg, és nekem adta a világ legértékesebb és legtökéletesebb dolgát, saját magát. Nem kívánhatok többet, nem kérhetek többet az élettől. Minden, amit kapok ezek után az már csak ajándék, mint ez a baba. Valami, ami tőle van, ami a mienk. Amikor megérint, megcsókol, megsimogat az leírhatatlan.

- Szeretem a hasát simogatni, és beszélni a picinek. Olvastam, hogy megismeri a hangokat, és tudja, hogy kik a szülei. Amikor először éreztem azt, hogy rúgott valami felemelő érzés volt. Ő az enyém. Most esik csak le, hogy hárman vagyunk. Egyszerűen nem tudom szavakba önteni ezt az egészet.

Mikorra tervezitek az esküvőt?

- Tavasszal akartuk. Legalábbis az eredeti tervek így szóltak. De aztán úgy döntöttem, hogy még sem akarok nagy hassal oltár elé állni, így mindenképp várunk, majd míg megszületik a baba. Nyáron lesz valamikor az esküvő. Már elkezdtük szervezni. Seb mamája nagyon sokat segít nekem ebben. Szinte mindent ő csinál. Mi igazából csak választunk, két vagy több dolog közül.

Nem gondoljátok, hogy túl fiatalok vagytok, hogy elhamarkodjátok?

- Ha két ember szereti egymást, akkor nincs értelme erről beszélni. Nem gondolok arra, hogy fiatalok vagyunk ehhez. Van bennünk felelősség, és biztos vagyok magamban és benne is.

- Nem kapkodunk el semmit, nem gondoltam soha egyetlen percre sem azt, hogy nem akarom őt, hogy nem akarom ezt az egészet, mert nincs semmi ezen a világon, amit jobban akarnék, mint örök életemre vele lenni.

Az esküvőn részt vesz a média is?

- Nem. Nem szeretném, ha bárki más a családtagokon és a barátainkon kívül ott lenne. Ez egy családi esemény, és nem akarom, hogy ez legyen a címlapon.

- Pár képet majd nyilvánosságra hozunk, de semmi több. Ez egy családi esemény. Ennél fogva pedig nincs ott helye a családon és barátokon kívül senki másnak.

Szerepelnek a meghívottak között Forma-1-es pilóták, szerelők?

- Nagyon sok emberrel jó a kapcsolatunk a csapaton belül. Nyilván Tommi, Chris, Adrian és Dietrich meghívást kap majd, meg még persze jó páran a csapatból. Pilóták közül Fernando, Jenson, Nico és Robert biztosan ott lesz.

- Szeretném, hogy azok az emberek, akik Seb mellett álltak és állnak jóban és rosszban egyaránt velünk legyenek ekkor is. Remélem az nap senkinek sem lesz semmilyen más elfoglaltsága és velünk ünnepel majd.

- Kimi is ott lesz. Rá mindenképp számítok, hiszen ő lesz a tanúm.

Kimi. Nagyon jó barátságban vagy Kimivel. Milyen régre nyúlik vissza ez a kapcsolat?

- Több éve már, hogy jóban vagyunk. Kimi egy remek figura, könnyű megkedvelni és jóban lenni vele. Mióta bekerültem a Forma-1-be, szinte rögtön barátok is lettünk. Ő volt az első olyan ember, akivel az eleje óta megértettük egymást. Nagyon sokat találkozunk, és sokat tollasozunk együtt.

Kimi lesz tehát Sebastian tanúja és ki lesz a tied?

- Nekem még nincs konkrét választottam. Jelöltjeim viszont vannak. Egy barátnőm és három barátom van a tanúk listámon, de egyelőre még nem sikerült választanom.

Kik ezek az emberek? Ők is ismertek a világban?

- Igen. Rafaella, az egyik legjobb barátnőm. Rafaella, aki Felipe Massa felesége. David, a legjobb barátom, valamint Jenson Button. Talán meglepetés lesz, az utolsó név, de Fernando Alonso az, aki még szerepel ezen a képzeletbeli listán. Közülük választok majd.

Hol tartjátok az esküvőt? Németországon vagy Magyarországon, esetleg Svájcban?

- Svájcban szeretnénk, de ez még sok mindenen múlik. Majd akkor tudok biztosabbat mondani, hogy ha a meghívók elkészültek.

Mik a terveitek a következő két hétre?

- Szeretnénk pár napot együtt tölteni. Kicsit elutazni, pihenni pár napra, vagy csak visszavonulni Svájcba, meglátogatni a szüleimet, hazamenni kicsit. Aztán majd elutazni Törökországba és versenyezni végre.

Minden remekül halad tehát. Sebastian vezeted a pontversenyt, az eddig három időmérőből hármat megnyertél, és két futamgyőzelemmel és egy második hellyel magabiztosan vezeted a pontversenyt. Melyikötöket frusztrálta jobban, hogy a verseny vége előtt 4 körrel előzött meg Lewis Hamilton?

- Azt hiszem, kétségek nélkül mondhatom, hogy engem. Én még ma sem békültem meg ezzel a második hellyel. Mindazonáltal úgy gondolom, nem lehetek elégedetlen. Sokkal szebben mutatna, a 100%-os mérleg, de én azt hiszem, hogy az ő teljesítménye hibátlan, és minden rendben van. S bár nincs meg a 75 pontunk, de mi vezetünk, és elégedettek lehetünk.

- Valóban. Őt jobban bosszantotta az, hogy csak a 2. helyen zártam Shanghaiban. Engem annyira nem, mert nem tehettem semmit sem, hogy ne előzzenek meg. Tanultam belőle, és a jövőben elkerüljük majd ezt.

Az autó egyedüli gyengéje a KERS rendszere, ezen dolgoztok majd a szünetben?

- Igen. Mindenképpen meg kell oldanunk a gondokat a rendszerrel. Szükségünk lesz rá, hogy versenyképesek maradjunk. De mindemellett sok mindent tesztelünk majd, és sok új elem kerül majd fel az autóra. Az autóm tökéletes, de egy két újítást persze mindig fel kell tennünk, hogy sokkal jobb legyen.

- Ha kap egy telefont a gyárból, akkor képes órákig a szerelőkkel beszélgetni, és elmondani mindent, amit tapasztalt a szóban forgó elemről, hogy ezzel is segítse a fejlesztéseket. Ilyenkor örömmel figyelem, hogy mennyire bele tudja élni magát a dolgokba. Mutogat, és kézzel illusztrálja.

Az interjú után merre indultok?

- Hazamegyünk, vacsorát készítünk, aztán pihenünk. Holnap pedig egy új nap kezdődik, amikor bármit megtehetünk.

Együtt főztök?

- Igen. Gyakran főzünk együtt. Jó móka.

Andee, azt hiszem tényleg megütötted a főnyereményt.

- Kételkedtél benne? – mosolyogva nézett Seb-re. Ő egy csodálatra méltó ember, és azt hiszem sok ember példaképe lett. Azáltal, amiket tett, amiket elért, vagy azokkal, amiket mondott. Egy értékes ember, akinek minden tulajdonsága szerethető. A türelmetlenségével és az állandó győzni akarásával együtt. Két lábbal áll a földön. Tudja, hogy honnan jött, tudja, mit akar, hová tart. Úgy cselekszik, hogy semmit se kelljen megbánnia. Büszke vagyok arra, hogy szerethetem ezt az embert, és arra, hogy ő az enyém. Ő győztes és bajnok, de azt hiszem én is az vagyok. Mert egyedül nekem sikerült őt megnyernem.

Köszönöm, hogy eljöttetek ma ide hozzánk és remélem, hamarosan találkozunk még. Sok sikert a versenyekhez, sok szerencsét, és sok boldogságot nektek.