Spa-Francorchamps.
Nem csak egy újabb futam, hanem a futam. Nagyon kedves emlékek kötnek engem ehhez a helyhez. Az egészben van valami varázsos. Vártam, hogy itt lehessek. Mintha vonzott volna magához ez a hely.
Ám előtte még Kerpenben kellett Sebastian-nak lennie. Innen indult és a pálya születésnapján illő volt megjelennie.
Szerda este már Belgiumban voltunk. Seb volt a kapitánya ugyanis a Piloti Nazionale válogatottnak. Az első színrelépés az egy hónapos nyáriszünet után.
Nem tudtam a paddock-ban maradni. Mindenképp Seb-bel akartam menni a pályabejárásra.
Egyszerűen, olyan érzéseket váltott ki belőlem, minden egyes kör, a pálya minden egyes szeglete, minden ív, minden rázókő, hogy képtelen voltam ezek mellett szemet hunyni.
Az Eau-Rouge-ba érve valósággal elárasztott az emlékek hada. Megálltam, lehunytam a szemem és hagytam, hogy magával rántson, eggyé váltam vele.
A célegyenes volt a pálya másik olyan része, amelyik emlékekkel öntött el.
Fel tudok idézni minden egyes olyan versenyt, amelyet ezen a pályán láttam. Köztük a2004,2005,2007,2009-es évet.. és akarom, hogy az idei is egy legyen a felsorolandó évszámok mellett.
Mindennél jobban vártam, hogy teljenek a napok, hogy vasárnap délután ott állhassak a csapattagok népes táborában a pódium alatt..
Az eső szakadt pénteken. Szinte végig esett mindkét edzés alatt, nem tudtunk messzemenő következtetéseket levonni, nem tudtuk hol állnak, pusztán a tavaly tapasztaltakkal és gyűjtött adatokkal tudtunk dolgozni, erre építkezhettünk.
A szombati harmadik szabadedzés sem könnyítette meg a dolgunkat, az is esőben zajlott.
Az időmérőedzés idejére azonban nem tudták pontosan megmondani, hogy esik-e majd vagy sem.. Hol esőcseppekről beszéltek, hol pedig kisebb nagyobb záporokról.
Fogalmunk sem volt arról, hogy jön-e az eső, ha igen mikor és mennyi, és hol..
Csak a dolgunkat tettük, azt amit mindig és vártuk, hogy mit reagálnak a többiek, és milyen lesz az idő és a pálya.
Talán ezeknek az összetevőknek köszönhetjük azt, hogy ezen a szombat délután is egy Red Bull állt az első helyen a nap végén, az, amelyik idén már oly sokszor.
Azzal a beleegyezően bólintó tekintettel nézett rám, a szemei ragyogtak.
Seb ígért nekem valamit, még az év elején, az európai szezon kezdetén. Megtette az első lépést afelé, hogy betartsa, azt, amit ígért.
Be kell, valljam aggódtam az időjárás miatt. Kicsit félek attól, hogyan teljesítenek a srácok vizes körülmények között. Próbáltam agykontrollal kivívni, azt hogy száraz körülmények legyenek. Bíztam ebben.
A rajtrácson álltam, megcsókoltam. De mindenképp meg kell mondanom neki azt, hogy ha nem tartja be, amit ígért, akkor sem történik tragédia, mert szeretem és mindig szeretni fogom.
- Tudom – felelte, majd homlokon csókolt és beült az autóba.
Ekkor láttam utoljára álló helyzetben őt. 44 kör, amit teljesítenie kellett.
Adrien és Christian is nyugtalanok voltak, aggódtak, akármit is mondtak, akárhogy is próbálták az arcukon levő érzelmeket egyszerűen nem tudták letagadni.
Tudtam, hogy a gumikkal van gond. Tegnap elkoptak, és nem engedte meg az FIA, hogy lecserélhessék. Szóba került, hogy a boxutcából kezdjük a futamot, de a srácok nem vállalták. A mienk volt az első sor, ezt meg kellett próbálnunk. Végig Adrien arcát néztem. Ezt a futamot nem Seb versenyzői szobájából néztem, hanem a boxban levő pulttól, felhallgatóval a fejemen. Mindent tudni akartam, és ha lehetőségem nyílik rá, akkor segíteni, abban, amiben csak tudok.
Nem tudtuk, hogy fél kört bírnak ki a gumik, vagy hatot..
Aggódtam, de hittem abban, hogy minden jól alakul majd. A hatodik kör végén bejött Seb, minden remekül alakult, és ez így is maradt. Szinte minden a kezünkre játszott, a pályára küldött SC és a jól időzített kiállások. Tudtam, hogy ez ígyis marad és kitartunk egészen a 44. kör végéig.
Boldogság, földöntúli, hihetetlen és leírhatatlan boldogság öntött el.
Nem csak az újabb, az idei hetedik győzelem, hanem az emlékek, amelyek akkor rohamoztak rám újból, amikor a pódium alatt állva hallgattam a himnuszt és néztem Sebastian-t.
Utoljára Abu-Dhabiban éreztem ezt. Minden egyes győzelme után mást érzek. Sok mindentől függ az, hogy az ember mit érez. Minden győzelme más és más. Függ a helytől, a környezettől, az emberektől, a körülményektől. Könnyű győzelem volt, minden egyes körben az élen, vagy nehezebb, nem első helyről indulós utolsó percig kérdéses győzelem volt-e.
A hét egy szerencsés szám, jelenleg itt tartunk. De tudom, hogy ez nem az utolsó volt. Azt nem mondom, hogy még ennyit nyerünk, mert meg kell várni, hogy a többiek hol tartanak majd két hét múlva, de az tény, hogy még hét verseny hátra van és ott a lehetőség arra, hogy megnyerjük mindegyiket.
- Megígértem és én mindig betartom azt, amit neked ígérek.
- Igen, tudom.
- Szeretlek mindennel együtt.
- Én pedig mindennél jobban.
