Hív az ismeretlen

Fogalmunk sem volt arról, hogy mit várjunk Indiától. Hallottunk jót és rosszat is, de ahhoz, hogy helytálló véleményt mondhasson az ember valamiről a saját szemével kell látnia a dolgokat és tapasztalatokat kell szereznie.

Csütörtök délelőtt szállt le a gépünk Új-Delhiben. Nagyon nehezen, kerülőkkel tudtunk csak haladni, míg végül elértük a hotelt. A Taj Mahal körüli kiránduló utakon haladva Sebastiannal megdöbbenve hallgattuk indiai sofőrünk válaszát, Seb azon kérdésére, hogy van-e az itteni embereknek jogosítványa.

- Tulajdonképpen nincs. Csak fizetnek érte és megkapják.

Az autóban az út alatt nem igazán akartunk erről beszélni tovább. A szállodai szobában azonban újra felhoztam.

- Kicsit megijedtem, amikor azt mondta, hogy pénzért kapják a jogosítványt az emberek.

- Igen. Ez engem is meglepett, nincs olyan sok szabály a közlekedésben, de nincs sok baleset sem. Ez olyan szervezett káosz.

- Igen, azt hiszem ez a jó megfogalmazás erre az országra. Az utak, a kerülők remélem, nem okoz gondot majd a pálya megközelítésében. A pálya.. nagyon kíváncsi vagyok a pályára is és az egész létesítményre.

- Akkor induljunk.

Először nagyon meglepett az, hogy milyen szinten tartanak a munkálatokkal. Az elszáradt füvet épp zöldre festették, amikor a pályán jártunk. Sebastian persze ebben is viccet látott és az egyik jelölőgéppel kezdett el játszadozni. Mint egy hatalmas, energikus kölyök. Én pedig mindennél jobban szeretem ezt a kölyköt. Jó az, ha a gyerek él az emberben, sőt így tud csak igazán önfeledten örülni az élet minden apró dolgának.

Délután volt még egy másik programja is. A Pirelli meghívta a pilótákat, de a meghívást egyedül Sebastian fogadta el, aki Paul Hembry-vel versenyzett abban, hogy ki képes hamarabb lecserélni egy kereket. Mondanom sem kell, hogy Sebastian nyert.

Ahol egy kicsi kis verseny is van, ha van olyan helyzet, amelyben halvány árnyéka is fellelhető a versenynek akkor Sebastiant nem lehet megállítani.

Az első péntek egy új pályán mindig nagyon fontos, hiszen lehetőséget ad tapasztalatok szerzésére és új dolgok kipróbálására is.

Mindkét gyakorlásán a második helyen zárt, a pálya nagyon elnyerte a tetszését, és persze már nem is bírt magával versenyezni akart, amire még várnia kellett.

Szeret tanulni, szereti tudni azt, hogy milyen helyen is van, s bár rövid idő jut a városnézésre, és arra, hogy kipróbálja a helyi nevezetességeket, péntek este elmentünk vacsorázni az egyik helyi étterembe a városközpontban. Mivel közel volt a szállodánkhoz gyalog tettük meg a kb. 5 perces utat.

Egyrészről hihetetlen, hogy mennyire más is a helyzet Európához képest, hogy mennyire mások is az emberek. Az ember itt meg tanulja értékelni a dolgokat, minden apró dolgot és egyszerűen élvezi az életét, mert minden elpocsékolt pillanat soha vissza nem térő esély a boldogságra.

Az indiai ételek nagyon finomak és nagyon sokfélék és nagy örömömre csípősek, fűszeresek is. Két eltérő ételt rendeltünk, így lehetőségünk volt arra, hogy mindkettőt megkóstolhassuk.

- Mennyei.. ez nagyon finom és kellően csípős is, kérsz belőle?

- Persze – s már előre is tolta a fejét és nagyra nyitotta a száját.

- Na, hogy ízlik?

- Tényleg nagyon finom. Azzal egy szép falatot szedett össze a villájára, s már emelte is a szám felé.

- ..és ez, hogy ízlik?

- Wow, ez is nagyon pikáns.

Ahogy befejeztük a vacsorát elindultunk kéz a kézben vissza a szállodába.

- Kellemes az idő, jó most itt lenni.

- Igen, én is nagyon élvezem.

- Nah, és van valami terved estére? – kíváncsiskodtam.

- Nem vagyok fáradt és szívesen sétálnék is egy kicsit még veled. Van hozzá kedved?

- Persze, bár én nem igazán efféle tervekre gondoltam.

- Vagy úgy, eszembe se jutott, hogy más terveid lennének. – mosolygott.

- Nem? – kacérkodtam. Akkor sétáljunk míg, olyan jó itt kint.

- Inkább visszamennék a szállodába és tanulmányoznám a helyi csatornákat a tv-ben.

- Nagyon vicces.

- De neked tetszik. – kacsintott.

- Ennyire kiismerhető lennék?

- Nyitott könyv vagy előttem – mosolygott.

- Csak azok ismernek, akik szeretnek.. – húztam mosolyra a számat.

- Na, most lebuktam. – hirtelen magához rántott és megcsókolt.

- Azt hiszem, tényleg el kellene halasztanunk ezt a sétát.

Csak öt percre volt a hotel, de futva, egymás kezét fogva tettük meg az odavezető utat. A szállodába érve együtt zuhanyoztunk le, majd egymás karjaiban ért minket az éjszaka.

Nagyon boldogan indult a szombat reggel. A harmadik edzést Sebastian sikeresen vette és az élen zárt.

Ezek után pedig a kvalifikáció sem okozott túl nagy fejfájást, simán nyerte és zsebelt be újabb rekordot.

Szombat este egy nagyot sétáltunk, aztán visszamentünk a hotelbe és pihentünk.

- Végre! – kiáltott fel Seb vasárnap reggel.

- Csak óvatosan- szóltam rá.

- Ne aggódj, megcsinálom.

- Érzem, tudom, hogy megcsinálod.

Sebastian soha nem hazudik nekem, innentől pedig egyértelmű volt, hogy mi történik órákkal később. Ismételten fantasztikus rajt, hibátlan kerékcserék és briliáns vezetés.

Amely a dobogó legmagasabb fokával ér fel, mint mindig, mint amikor minden rendben van és amikor minden úgy történik, ahogy megvan írva. Az efféle pillanatokat élvezni kell, és kiélvezni.

Home sweet home

Az idő szinte rohan, hogy ha az ember boldog és maga körül is boldogságot lát és érez. Sok idő telt el azóta, hogy utoljára Európában jártunk és be kell, valljam nagyon hiányzott már, hogy ismét itt lehessek. Az ember igazán csak ekkor érzi hol is az otthona, amikor hosszú idő után tér oda vissza.

Azután, hogy Japánban Sebastian megszerezte második egyéni bajnoki címét is, majd a hétvégén Koreában a Red Bull is megnyerte a csapatbajnokságot hazautaztunk, hogy együtt ünnepelhessen mindenki a Milton Keynes-i gyárban.

A Red Bull egy hatalmas család, akiket nem csak a siker tart a Forma-1-ben, itt sokkal több mindenről van szó. Az ember ok nélkül is a csapattagjának érzi magát, pusztán a gondolataival és azzal az információhalmazzal, amelynek a birtokába került az idők folyamán.

Persze a csapaton kívül a média is képviseltette magát. Sebnek is a riporterek hada elé kellett állnia, amíg ők az interjúkat adták én szépen sorban végig néztem minden egyes trófeát, amely már haza került.

A tavaly elhódított bajnoki címet, amelyet évente egyszer adnak át, a nemrég Japánban szerzett harmadik helyért járó kupát, amely már egy volt eme ékes gyűjtemény darabjai között.

Felbecsülhetetlen mindene gyes darabja, külön emlékek más és már stratégiák és történetek övezik mindegyiket, hosszú napok kellenének ahhoz, hogy mindegyik meséjét elejétől a végéig felidézzem.

Ahogy körbe jártam a vitrineket egy üzenetet jelzett a mobilom. Meglepve néztem a címzettet, majd az üzenet szövegét..

- Hello. Ha jól tudom, a gyárban vagytok, szeretnék találkozni veled. A közelben vagyok, érted tudok menni most, a riportok sokáig húzódnak el .. Ha benne vagyok, tudod, mit kell tenned.. Üdv, Jens..

- Szió! Gyere értem..

Az igazat megvallva hosszú ideje nem beszéltem Jensonnal, talán úgy tűnt kerülöm is, de nem erről volt szó.. Nem volt időnk arra, hogy beszélgessünk, hogy időt töltsünk el egymással..és ez nagyon hiányzott nekem, de ezt az üzenetet olvasva neki is..

Davidot is fel fogom keresni, míg Európában vagyunk, ő a másik ember, aki nagyon hiányzik nekem..

Nem szóltam Sebastian-nak arról, hogy elmegyek, javában a riporterekkel beszélgettek és hosszú program ált még előtte, amelyhez rám nem volt szüksége, ő és a csapattagok napja ez.

Jenson ahogy ígérte értem is jött, beültem az autóba, majd egy étterembe vitt, ahol láthatóan nagyon ismerték őt.

- Mr. Button, üdvözlöm, kéri az étlapot? – köszönt illedelmesen a pincér.

- Jó napot, Daniel, igen hozhatja, köszönjük. – válaszolt Jenson.

- Huha, ahogy látom, törzsvendégnek számítasz – mosolyogtam.

- Gyakran megfordulok itt Jessi-vel, a haverokkal, néha egyedül..

- Kellemes, csendes, nyugodt hely, nagyon tetszik. Köszönöm, hogy engem is elhoztál ide.

- Parancsoljanak. Hozhatok valamit inni, míg választanak?

- Te vezetsz, én pedig még visszamegyek a gyárba, így nem hinném, hogy bármiféle alkohol jót tenne most bármelyikünknek, ásványvizet kérünk – válaszoltam Danielnek.

- Igazad van, de akkor én rendelek ebédet.

- Nincs ellenemre. – egyeztem bele.

Miután kihozták az ételt, akkor vettem csak észre, hogy Jenson tésztát rendelt köretként, amit én nem szoktam enni, viszont rendelt salátát is, amit nagyon szeretek.

- Remélem ízleni fog, rendszerint ezt eszem, amikor itt vagyok, ez a specialitásuk.

- Biztosan, csak én nem igazán eszem tésztát, de semmi gond, mert salátát töménytelen mennyiségben.

- Ne haragudj..

- Ugyan, semmi gond, tényleg imádom a salátát.

- Ha többet találkoznánk, többet lógnánk együtt, akkor ilyen nem fordulna elő..

- Tudom, hogy az utóbbi időben nagyon keveset beszéltünk…

- Inkább semmit.. hiányoztak a beszélgetéseink..

- Nekem is hiányoztak.. csak valahogy sohasem jött ki a lépés arra, hogy beszélgessünk, mindketten rohanunk…

- Ez korábban is így volt, mégis mindig jutott időnk egymásra, az utóbbi időben azonban valami nagyon megváltozott.. többször beszélgettem Sebastian-nal, amikor megjelentél, köszöntél, majd mindketten elmentetek..

- Tudod, hogy mennyire feszes és pontos egy versenyhétvége tempója..

- Igen tudom, de azt is, hogy ezek nem ennek köszönhetőek, én is érzem, hogy valamiért kerülsz.. csak nem értem az okát.

- Ezt nem tudom megmagyarázni.. én is érzem ezt, és így értem, hogy miről beszélsz, de nem tudom megmagyarázni, fogalmam sincs, hogy mi ez.. nagyon kedvellek, és nagyon fontos vagy az életemben..

- Ahogy én is kedvellek, Seb igazán szerencsés..

- Jess is az. Szerintem felejtsük ezt el, és próbáljunk meg több időt együtt tölteni, elmenni moziba, vagy sportoljunk együtt, csinálhatunk programot négyesben is, lassan vége a szezonnak, és jön egy kis pihenő, nyitott vagyok mindenre, és Sebastian is örülne ennek.. A szezon után egy időre félrevonulunk kettesben Seb-bel ez biztos, de sok programja van még az idén a szezon befejezése után is. Mit szólnál hozzá, ha decemberben a ROC-n találkoznánk újra? Persze előtte is bármikor, csak akkor pár napot Németországban töltenél és mászkálhatnánk kicsit..

- Ez fantasztikusan hangzik.

- Ugye? – mosolyogtam. Lassan indulnunk kellene, szeretnék visszaérni mielőtt Seb keresni kezdene, nem szóltam neki arról, hogy hová megyek, sőt arról sem, hogy egyáltalán elmegyek.

- Persze indulhatunk.

Miután visszaértünk, egy puszi után Jens útjára indult, én pedig visszaindultam a gyárba.

Seb már a privát interjúja végén járt.

Miután végzett az interjúkkal és beszélgettek még a munkásokkal, kora este hagytuk el a gyár épületét, repülőre ültünk és egyenesen Németországba indultunk.

Pár nap pihenés, rákészülés a hétvégi Heppenheim-i ünneplésre, ahol Seb találkozik a rajongóval.

Másnap Sebastian szüleivel vacsoráztunk, az egész család együtt volt. Nagyon jó volt végre egy kellemes estét tölteni a családdal, energiával tölti fel ez az embert, a család és a barátok felbecsülhetetlen értékkel bírnak az ember életében.

Szerettem volna Daviddal is találkozni, de erre nem volt lehetőség.. nem mehettem most el Németországból és David is tudta az edzések, a BL és a Spanyol bajnokság időpontjai miatt ott hagyni Spanyolországot. Nagyon hiányzik és szeretnék vele tölteni egy kis időt, megölelni, sétálni vele egyet, de erre egyelőre nincs lehetőségem, viszont a modern technika adta lehetőségeket ebben a helyzetben tudtam csak igazán nagyra tartani.

Videochateltünk, ami bár nem egyenlő a személyes beszélgetéssel, de látjuk és halljuk egymást, még ha nem is érinthetjük meg a másikat.

- Olyan régen nem beszéltünk, David nagyon hiányzol, rossz ez a helyzet így..

- Te is hiányzol nekem, és nagyon szeretnék már veled találkozni..

- Mesélj, hogy vagytok, a gyerekek.

- Mindenkivel minden rendben van, a csajok is jól vannak, a pályán is minden rendben, volt egy kisebb húzódásom, de már azzal sincs semmi baj. Veletek mi a helyzet?

- Minden rendben van, Németországban vagyunk, Seb hétvégén a szülővárosa terén ünnepel majd a rajongókkal, addig kicsit pihenünk, így a két világbajnoki cím megszerzése után ennyi kijár.

- Láttam mindkét futamot gratulálok a srácoknak, és Sebnek is!

- Majd átadom.

Sokat beszélgettünk még, de aztán edzésre indult én pedig Sebastian-nal sétáltam az nap délután a kellemes, langyos őszi időben.

Kézen fogva andalogni vele, békében, és mérhetetlen szerelemben, nos itt kezdődik az igazi boldogság.

Hamar eljött a szombat, Sebastian egész nap a szervezőkkel volt, minden programban részt vett. Kylie-val az Europlatz-on vonult fel, előtte és mögötte motoros járőrök Red Bullos kabátban, mindenhol emberek.

Sok-sok ember, Seb ujjakkal, Red Bull zászlókban, sapkákban, pólókban, szinte minden kék volt, az emberek Seb nevét skandálták.

Sebastian először el sem hitte, hogy ez a sok ember, mind érte jött el ma ide, pedig ez volt az igazság. Heppenheim mai napja csak erről szólt.

Felemelő érzés volt ennyi boldog embert látni, a szemük csillogása és mosolyuk kisugárzott minden ott levő emberre.

Sebastian kedvenc focicsapatának mezét is megkapta, 1-es mezszámmal, minden játékos aláírásával.

Mindig örömmel tölt el Sebastian-t, ha valamilyen módon vissza tud adni valamit az embereknek azért a határtalan támogatásért, amit folyamatosan, hosszú ideje kap.

Mindenben részt vett, kereket cserélt, néhány szerencsés rajongójával személyesen is beszélt, illetve a DJ pult mögé is beállt.

Fényes nappal kezdtük, sötét volt mikor befejeztük. Sok-sok emlékkel gazdagodtunk, és ez a 30 000 ember (!), aki itt volt ma velünk, és egyként éltette Sebastian-t hatalmas löketet adott Seb-nek ahhoz, hogy a hátralevő három versenyen is teljes erejéből hajtson, motivációból tehát nincs hiány.

Reváns

Koreába immár kétszeres világbajnokként érkezett meg Seb, de vele együtt én is bajnoknak éreztem magam.

Alakulhatott volna annyiféleképpen, annyiféleképpen másképpen, de örülök, hogy leesett a nyomás. Magamban éreztem, mélyen sejtettem, hogy ez a hétvége is döntő szerepet játszik majd.

A reváns vágy fűtött engem a tavaly elszenvedett sérelmek után. Egy éve éreztem azt, hogy Seb nem érdemli meg, ami vele történik, azt a fájdalmat, ami azzal a kétségbeeséssel párosult, mint egy éve itt, soha nem éreztem még.

Nem kellett semmit sem mondania és akárhogyan is próbálta elrejteni a szemei tükrözték minden egyes érzését.

Azóta nem éreztem ezt, és őt sem láttam ilyen állapotban.

Nagy fordulatot vettek a dolgok és igazából ez volt a döntő, a fordulópont. Azóta felfelé vezet az út.

A yeongami pálya még nem abban a formában fogadja a csapatokat, mint ahogy a sok számítógépes videóban, filmben mutatnak, de várjuk, hogy megépüljön a pálya köré az a sok épület, ami a tervekben már megszületett.

Körbe mentem én is a pályán, mert szerettem volna újra élni, látni akartam magam előtt újra azt, ami 1 éve ezen a helyen történt.

Mi volt ezzel a célom?
Úgy gondolom világos és nagyon jó okom volt erre. Ahogy újra átéltem, úgy ahogy azt akartam erővel és mérhetetlen vággyal töltődtem fel. Nagyon vártam a vasárnapot.

Egyszerűen egy olyan erős érzés lett úrrá rajtam, amely nem szűnt, nem szűnhetett ki belőlem.

Pénteken sok volt az eső és kevés az információ. Az viszont világos volt, hogy a legnagyobb veszélyt a McLaren jelenti ezen a hétvégén. De ezek az ideiglenes, pénteki eredmények, nem vehették el ezt az érzést.

Koreában történt meg először az, amelyre az idény alatt addig nem volt példa. A szezon folyamán először nem Red Bull szerezte meg a pole-pozíciót, de ott volt szorosan a második helyen Seb. Kisebb taktikai változtatásokat próbált ki a csapat, nem titkoltan a 2012-es esztendőre szánt újításokkal lépett pályára Sebastian szombaton.

Minden sorozat megszakad egyszer, tartja a mondás. Néha bosszantó tud lenni egy ilyen törés, de még ez sem jelent semmit, végül is a pontokat a versenyen nyújtott teljesítményért osztják, nem igaz? Ezzel a filozófiával nyugtáztuk ezt az eredményt.

Ugyanazzal az érzéssel kezdtem az új napot, a vasárnapot, mint amilyennel megérkeztem.

Seb még mellettem feküdt, aludt, aludt épp úgy, mint egy gyerek. Szerettem volna az álmaiba látni, mert mosollyal a száján szundított.

Miután kinyitotta a szemeit, engedtem a kíváncsiságomnak.

- Jó reggelt drága.

- Jó reggelt édesem. Régóta fent vagy?

- Nem, pár perce ébredtem. Figyeltelek, és nagyon érdekelne, hogy miről álmodtál.

- Azt nem mondhatom el.

- Miért?

A legjobb módját választotta arra, hogy megakadályozzon engem abban, hogy további kérdéseket tegyek fel, egyszerűen ajkait az enyémekre tapasztotta.

Miután a pályára értünk, Sebet rögtön beültették az autóba és körbe vitték a pályán a rajongók előtt, szokásos módon ez idő alatt zenét hallgatott.

Majd a rajtceremónia és a piros lámpák kialvása után elkezdődött a második koreai futam is.
Sebastian a rajt előtti utolsó megbeszélésén pontról pontra elmondta mik a tervei a rajtot illetően, tudta, hogy az első kanyar nagyon közel van, így esélye sem lesz, hogy ott már az élen álljon viszont, ha ott betapadt Hamilton mögé és a következő két egyenes részben mögötte halad, majd a negyedik kanyar előtt kifékezi, onnantól kezdve már csak a versenytávra és a hibátlan kiállásokra kell figyelnie.

Pontosan így tett. Láthattuk, hogyan valósul meg egy papíron és fejben tökéletesen működő terv a gyakorlatban.

A kiállások során semmilyen hibát nem követett el a csapat, és az előnyt is sikerült beosztani, egyetlen alkalommal küldték a pályára a Safety Car-t, de nem volt túl nagy jelentősége Seb szempontjából.

A versenyt megnyerte és ezzel hatalmas örömet okozott nekem. Idei 10. futamgyőzelme nem csak egy újabb versenyt jelentett, nem csak egy elégtételt, amely nekem volt fontos, hanem a Red Bull számára a címvédéssel ért fel. Seb mögött ugyanis Hamilton és Webber állhattak még dobogóra, amellyel a csapat immáron behozhatatlan előnyre tett szert a bajnokságban.

Boldogan fogadta már a parcfarme-ben Adrian..

..és a dobogón is boldogan ünnepelhettek a srácok

A kötelező interjúk után végre a csapattagok is együtt ünnepelhettek Sebastian-nal..

Mennyi boldog ember, mennyi emlék és még nincs vége.. Ez még csak a kezdet..