Welcome, England !

Angliában hűvösebb az idő, mint Németországban. Most nem kezdem az óceán télen fűtő nyáron hűtő hatását bemutatni.

Nagyon vártuk már, hogy megérkezzünk, hiszen átépítették a pályát, modernebb lett, sőt a célegyenest is máshová tették, amihez elengedhetetlen volt egy teljesen új boxutca építése is. A csapat hazai futama is, hiszen a gyár néhány km-re van a pályától. Seb erre az alkalomra egy különleges bukósisakkal készült. Ez egy egyfajta tisztelgés a csapattagok előtt.

A fő ok mégis talán az új szabályok által alkotta erőviszonyok kiismerése volt.

Csütörtökön nagyon hideg volt, mikor elengedtem Sebastian-t a pálya körbejárására.

Ő körbe ment a fiúkkal én pedig Tommi-val maradtam. Seb akarta, hogy velem maradjon és etessen meg engem. Seb-nek nem tetszik, hogy nem bírok enni. Aggódik, és ez nem tesz jót neki és a figyelmének sem.

Tommi-val jól telik az idő. Sok közös van benne és Seb-ben, ami talán annak tudható be, hogy hosszú ideje dolgoznak együtt, és akarva akaratlanul formálják egymást.

- Jó étvágyat! – tette le elém a tányért Tommi.

- Köszönöm, de inkább később.

- Hallottad mit mondott Seb, edd meg. Miért nem eszel?

- Eszem, csak most nem vagyok éhes.

- Mesélj.

- Miről?

- Tudom, hogy azért nem eszel, mert valami miatt aggódsz.

- Nem aggódom semmi miatt. Minden rendben van, csak nem vagyok éhes.

- De igen, aggódsz és ezt nem most vettem észre, már korábban is, hosszú ideje idegeskedsz valamin, pedig az nem tesz jót.

- Mindig idegeskedem egy picit, de ez nem ártalmas. Mert mindig feleslegesen teszem, de ilyen vagyok.

- Halljam. Ne aggódj, nem tudja meg senki. Seb-ről van szó, ugye?

- Ezt honnan tudod?

- Vagy ő, vagy a baba. De úgy gondolom, hogy Seb-bel kezdődik és a kicsivel ér véget.

- Attól félek, hogy túl korai ez az egész. Nem terveztük, csak jött. Örültem neki, örült neki, mindketten örültünk neki, és akkor minden szép volt. Várom, nagyon várom, de nem akarom, hogy ne ismerje meg majd őt. Nem leszek itt sok futamon, nem fogok babakocsival sétálgatni a paddock-ban. Mindketten távol leszünk tőle. Nem lesz ideje ránk. Tudom, hogy szeret és, hogy akarja ezt, de azt is, hogy neki az élete a pályán van. Nem akarom és nem is tudom elszakítani őt ettől. Nem akarom, hogy azt lássa majd, hogy mi vagyunk azok, akik miatt nem teheti azt, amit eddig. Persze tudom, hogy sohasem mondaná ezt ki, sohasem mondaná ezt nekem még akkor sem, ha átfutna az agyán.

- Ilyen soha nem futna még csak át sem az agyán. Hidd el nekem, boldog annak, hogy ez az egész így történt. Szeret téged, és mindent, ami veled jár. Beszélj vele erről. Megnyugszol, és hidd el, az, amit mondani fog neked, megnyugtat majd téged, mert az ő szavai azok, amik hitelesek előtted, és tudom, hogy más, ha tőle hallod, az igazi és igaz.

- Majd..még nem. Majd, ha eljön az ideje.

- ..és eljön?

- Igen, el, talán ..

Aztán elkezdtem enni. Inkább ettem, mint sem tovább kelljen beszélnem az érzéseimről. Szeretek arról beszélni, hogy mit érzek. Igen, szeretek. De furcsa erről beszélni. Sebastian-ról, még ha ismerem és szeretem is azt, akinek róla beszélek..és furcsa nem Sebastian-nak beszélni arról, amit érzek. Ritkán teszem ezt, igazából szinte soha.

Nagyon vártuk a pénteket, ami esős volt. Csak esett és esett és esett ..

Szeretem az esőt. De nagyon megnehezítette, hogy sikerüljön kiismerni a valós erőviszonyokat. Seb motorja sem volt teljesen egészséges, Mark nyerte az első edzést. A második edzésen sem mentünk többre..eső, eső, eső…

Nem tudtuk sok mindent a nap végére sem, de ha Seb szemei beszélni tudtak volna biztosan azt mondták volna, hogy : Nem tudom mi lesz, de jóra formálom a rosszat is.

A megengedjük, hogy a Renault-sok engedményt kapjanak, majd mégsem, a Mercedes pedig teheti, amit akar.. Majd a minden az eredeti terv szerint, de a Mercedes is bukott..
Kicsit összezavaró volt. Chris és Adrian már pénteken is feldúltan indult el Charlie-hoz, a szombat időmérő alatti, majd az időmérő utáni megbeszélés a csapatok között sem járt eredménnyel. A Ferrari nem engedett, hiszen ebből az egész korlátozásból ők profitáltak. Az időmérő első két szakaszában nem volt gond az esővel, de az utolsóban, már nem tudtak egy utolsó gyorskörre kihajtani az új szett lágy gumikon, így Mark került az első helyre, mindösszesen 32(!) ezreddel maga mögé utasítva Sebastian-t, a harmadik Fernando volt.

Bár az előzetes időjárási előrejelzések nem mondtak esőt, a vasárnapiak viszont már igen. Esős gumival rajtoltak el a srácok, hiszen ezt kötelezővé tették a versenyigazgatói.

Seb lerajtolta Markot és egészen a második kiállásig megtartotta az előnyét, amely szépen nőtt körről körre.

Amikor másodszor is kiállt a versenyből újra felkellett emelni az autót, mert a bal hátsó kereket nem sikerült elsőre rögzíteni. Ezáltal megelőzte Fernando, majd miután Hamilton-t nem tudta megelőzni, hamarabb hívták ki az utolsó kerékcserére, így Hamilton elé került, de az első helyért nem tudott menni.

A gumikkal is küzdenie kellett, és emiatt Mark is majdnem elment mellette. Végül 2. helyen zárt, Alonso mögött és Webber előtt.

Érdemelten nyert ? Érdemtelenül? A szabályok miatt ? Ezért mondtak nemet?

Nem foglalkozom ezzel, nem érdemes ilyen dolgokon idegeskedni, ezt már jól tudom.

A második hely is nagyon jó eredmény, az előnyünk 80 pontra nőtt ezzel. S amíg így is nő az előnyünk, addig nincs okom panaszra.

Boldoggá tett, hogy ez után a futam után végre hazamehetünk. A következő versenyre Németországban kerül sor, ami Seb hazai futama, de egyben az én utolsó versenyem is.

Bármi is történjen, látni szeretném azt az ujjat, ami ezen a hétvégén elmaradt.

Meglepetés ?

Mondhatjuk, hogy az angliai utazásunk egy kis kiruccanás is volt, egy kis tartsuk távol a háztól a gyereket terv.

Seb mamája, Heiki, és én már hetekkel ezelőtt elterveztük, hogy mit hogyan csinálunk meg a születésnapjára, hogy mi lesz a menü, hogy ki lesz ott majd a bulin.

Nem terveztünk nagy bulit, mert azt sem Seb, sem pedig mi nem szeretjük.

Nem hívtunk meg a Forma-1 világából, igazából senkit sem. Tommi is részt vett a szervezésben ezért nem volt kérdés, hogy ő velünk ünnepel majd, különben sem hagytuk volna ki Sebastian életébe egy nagyon fontos személy.

Mindent előkészítettünk, telefonon tartottam a kapcsolatom az itthoniakkal, a repülőn is mindenről tudtam, hogy ki, merre van, és mit csinál épp.

Az én feladatom volt a legszebb, hiszen távol kellett tartanom Sebastian-t ettől az egésztől. Vagyis, vele kellett lennem, folyamatosan anélkül, hogy bármit is tudott volna.

Nem akar nagy bulit és felhajtást, mert ez is egy nap. Ő kibékült volna azzal, hogy együtt vacsorázunk kettesben, igen én is boldogan választottam volna ezt a megoldást, de miért fosszam meg a szüleit és a barátait attól, hogy vele ünnepeljenek?

Július 3-án reggel ugyanígy indult a nap, mint bármikor máskor.

Nem játszottam el, hogy nem tudom, milyen nap is van. Ahogy felébredtem ő még aludt, csak fölé hajoltam, megcsókoltam és azt mondtam:

- Boldog Születésnapot Kicsim.

- Már reggel van?

- Igen, reggel, és ez a te napod. Szóval, mit kérsz?

- Nos, egy csókot, és még egyet, és újra és újra.

- Szeretlek, és életem végig itt maradnék veled az ágyban, és csókolnálak, míg csak bírom, és hidd, el sokáig bírom, de kész a reggeli.

- Hmm, szóval sokáig?

Azzal az ágyba fektetett és megcsókolt. Olyan érzékien, olyan lassan, és annyira forrón, amennyire csak tudott. Éreztem a szerelmét, éreztem, hogy engem akar, és hogy ezt akarja. Nincs annál szebb érzés, mint amikor az, akit a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretsz, ezt érezze. Te pedig őt érezd.

A reggelinél csak egymást néztük, és volt, mikor én adtam a szájába a falatot. Ő persze belement a játékba, és minden egyes falat után megcsókolt mondván: még édesebb legyen.

- Na és mit kapok?

- Micsoda?

- Tudom, hogy kitaláltál valamit, de remélem, senki sem ugrik elő a szekrényből.

- A szekrényből? Miért is kellene ugrania? Ne viccelj drágám, az túl kicsi lenne.

- Hatalmas tortát sem kapok, amiből kiugrik valaki, igaz?

- Miért akarsz te folyamatosan ugratni valakit? – nevettem.

- Én nem akarok, de attól félek, hogy mégis fog.

- Tortát azt kapsz, de abból nem hiszem, hogy képes lenne kiugrani valakit.

- Elhoztam Kylie-t is, legalábbis kicsiben, de egy darabban.

- Ezt te csináltad?

- Igen. Hát, ha Adrian látná, nem nagyon tetszene neki. Azt hiszem egy két helyén átépítettem.

- Köszönöm. Nagyon szép. Mégis mikor csináltad ezt? Mikor keltél?

- Korán, de nem számít. Tényleg tetszik?

- Nagyon is.

Majd megcsókolt.

Azt tettük, ami ő akart. Sétáltunk, kézen fogva járkáltunk. Miközben fogadta a telefonokat és válaszolt az üzenetekre.

Egy ilyen hívás alatt, hívtam fel Seb mamáját azzal, hogy elindultunk, és hamarosan ott leszünk. Sétáltunk, fel alá, és próbáltam terelni. Nem tudom, hogy hagyta-e magát, vagy annyira lefoglalta a telefonálás, hogy nem is vette észre, hogy merre is tartunk.

Amikor odaértünk már tudta, hogy valami nincs teljesen rendben. Legalábbis ő így fogalmazott.

- Tudom, hogy készültök valamire, csak annyit mondj, hogy kb. hány emberre kell, számítsak?

- Miről beszélsz? – sohasem tudtam hazudni neki. Neki nem lehet.

- A meglepetésről, amit az anyámmal szervezel már egy ideje.

- Ezt mégis honnan szedted?

- Drágám, szeretlek, ismerlek, és figyellek.

- Szóval te figyelsz engem?

- Mindig.

Azzal megcsókolt. Puhán, lágyan, érzékien..

- Ha már úgyis kitaláltad, akkor annyi legyen a meglepetés, hogy hányan és kik vannak a házban.

Kettőt kopogtam az ajtón, ez volt a jel. Azzal benyitottam, előre mentem, beálltam a többiekhez, és együtt kiabáltuk: Boldog Születésnapot!

Hátra soroltam és megvártam, amíg mindenki gratulál, megöleli, átadja az ajándékát. Csak álltam és néztem, hogy fogadja. Boldogan, mosollyal az arcán, csillogó szemekkel örült mindennek, legfőképpen azoknak, akik ma eljöttek miatta.

Minden olyan ember itt volt, aki szereti őt.

Boldog voltam, mert boldog volt.

Kellemesen telt az este, táncoltunk, beszélgettünk, énekeltünk, ettünk. Minden nagyszerűen zajlott.

Amikor végre hazakeveredtünk átadtam neki az én ajándékomat.

- Tudom, hogy nem akartál nagy banzájt, de nem akartam megfosztani a többieket attól, hogy veled legyenek ma, hogy veled ünnepeljenek.

- Tudom, és örülök neki, de most csak veletek szeretnék lenni.

- Én is csak ezt akarom. Neked van szülinapod, mit szeretnél?

- Tudtam, hogy csak este kerülünk ágyba, ezért hoztam egy filmet, ami már a lejátszóban is van, anya küldött vacsorát, amit mindjárt hozok. Itt vacsorázunk, filmezünk. Nem megyünk sehová, csak együtt leszünk, és élvezzük az estét.

- Ez nagyszerű. Máris imádom ezt a tervet.

- Te is ? – vigyorodott el.

- Drágám, boldog születésnapot, nagyon, nagyon boldogot!

- Tudod, veled ujjá születtem, és ha innen nézzük veled minden nap, egy születésnap.

Boldog Születésnapot

Happy 24 . Birthday Sebastian ! from sebastiana on Vimeo.

Korán Angliában

A következő futamig még van idő, és élni kell akkor is, ha nincs verseny.

Rafael Nadal, amellett, hogy világelső teniszező az egyik barátom is.

Ritkán tudom megnézni élőben a meccseit, de mivel a wimbledoni torna Angliában van és a következő futamot is ott rendezik nem volt maradásom.

Seb az utóbbi időben különben is hamarabb szokott megjelenni a helyszínen, mint a többiek.

Csütörtökön indultunk el Angliába. Seb először elment a gyárba, hova máshová?

Majd pénteken Wimbledonba mentünk.

Folyamatosan néztem a mérkőzéseit a tv-ben és boldog voltam, hogy mindegyiket megnyerte. Az elődöntő előtti meccsen, amikor Del Potro ellen állt ki, megsérült a bokája.
Ültem otthon és azért imádkoztam, hogy ne legyen semmi baja.

Megnyerte a találkozót, de nem voltam nyugodt.

Később felhívtam, azt mondta minden rendben van, elment egy MRI-re, azt hitte törés, de semmi komoly.

Nem mondtam neki, hogy pár nap múlva látjuk egymást, mint ahogy azt sem, hogy Angliában vagyok.

Pénteken egyszerűen csak leültem Seb mellé a lelátóra és néztem, ahogy játszik.

Van a játékában valami csoda, minden egyes alkalommal elvarázsol. A milliméteres pontossága, a kitartása és a küzdeni tudása, lenyűgöző.

De az is kiderült, hogy nem mondott el nekem mindent, amikor telefonon beszéltünk.

Injekciót kapott, hogy kibírja fájdalom nélkül az Andy Murray ellene mérkőzést.

Az első játszmát elvesztette, de nem éreztem a vonalbírókat fair-nek vele szemben. A 95 %-uk angol, és a nemzet reménységének kikiáltott Murray-t támogatják.

A sportban viszont ez nem működik. Rafa részben emiatt, részben pedig a saját hibái miatt vesztett. De mint tudjuk, három szettet kell megnyernie annak, aki meg akarja nyerni a meccset.

A második játszmában hamar breakelt, és megtette még egyszer. Fejben nagyon ott volt, pontosan játszott és összeroppantotta az ellenségét.

Megnyerte a második, és a harmadik játszmát is, egyaránt 6:2-es arányban.

Következett a döntő játszma. Murray kicsit visszajött a játékba, de Rafa nem adta át neki a vezetést. Így 6:4-re elverte az angolt és ezzel ő jutott be a döntőbe, amit majd vasárnap játszanak.

Annak ellenére, hogy nyert és döntős elvesztette a világelsőséget, hétfőtől már a szerb kihívója az első.

Mindezek ellenére nem vagyok szomorú. Nem, mert tudom, hogy nem itt ér véget. Tudom, hogy mire képes, hogy mi van benne, és hogy sohasem törődik bele a vereségbe.

Ezek a dolgok ösztönzően hatnak rá, és ez teszi őt jobbá. Talán túl sokat vártak tőle, de úgy gondolom teljesítette. Itt van 25 évesen és gyerekkora óta egyre jobb, amikor már azt hisszük, hogy nem lehet jobb, hogy nincs miben fejlődnie ő akkor sem áll le, egyre többet és többet tesz azért, hogy végül ő legyen a legjobb.

Amikor ennyire összegzően beszélek valakiről, mindig eszembe jut David, Kimi és Sebastian. Ezek azok a férfiak az életemben, akik megtanítottak arra, hogy legyen önmagam, hogy próbáljak meg mindent megtenni, hogyan legyek egyre jobb és jobb.

Talán ezt az egészet, amit már immár 2 éve álmodok, nekik köszönhetőem.

Soha nem mondtam még ki, de azt remélem, hogy fiam születik és olyan lesz, mint ezek a srácok..

Dejavu

Spanyolországba mindig szívesen megy az ember. Van ebben az országban valamiféle mágnes, amely egyszerűen odavonzza az embert, aki pedig nem képes ellenállni.

Seb egy héttel a futam előtt érkezett Spanyolországba. A Watten, dess című műsor meghívásának tett eleget, amelyet hatalmas tömeg előtt, egy nyílt színpadon tartottak Mallorca-n.

Bohóckodás .. egy szóval ezzel lehetne jellemezni. Azt hiszem erre a békatalpon lezajlott futóverseny elegendő bizonyítékot ad. A versenyt Sebastian nyerte meg, ki más ?

Nem képes veszíteni, bármiben, amiben egy kis versenyt lát, nyerni akar, első akar lenni, és az is lesz.

Semmi sem változik meg a fejében csak, mert nem adnak érte 25 pontot, a győzelem épp oly édes, hogy ha nincs tétje.

Az FIA szabályváltoztatásainak első érvénybe lépője, a motorelektronichkát érintette. A szabály szerintem nem változtathatnak a szombati időmérő edzés után a motorbeállításokon. Illetve, de megtehetik, de csak, a versenyen az első box kiállásnál. Amire valljuk be, nem sok esély van. Mert ki az, aki perceket áll majd bent, míg a laptopot a motorhoz csatlakoztatják és klikkelgetnek?

Bosszantott, már az első pillanattól kezdve bosszantott, hogy ezeken a szabályokon változtattak. Én ezt az egészet egy hatalmas támadásnak éreztem a csapatunk ellen.

Talán, mert az is, csak senki sem meri kimondani, azt, ami valójában itt történik.

A csapatok unják, hogy mindig Red Bull pilóta van a pole-ban. Mélyen érintett ez az egész, mert azt hiszem, csak magukat okolhatják, azért, hogy nem voltak képesek jobban kihasználniuk a lehetőségeiket. Mindenki elmondja, hogy neki van a legjobb tervezője és a legjobb emberei, akkor miért nem végzik jobban a munkájukat? Miért kell megbüntetni azért, az embereket, mert jobban végzik a munkájukat, mint mások?

Mindig sikerül egy kicsivel jobban beleélnem magam a dolgokba, mint mások és ez nem egyszer küldött már padlóra korábban.

Most azonban mellettem van Sebastian, aki ezt nem hagyja.

- A szabályok mindenkire ugyanúgy vonatkoznak. Mások is lassulnak majd, nem kell ezen tovább rágódni, gyere ebédeljünk.

- Nem vagyok éhes.

- Olyan nincs, hogy nem vagy éhes. Lehet, hogy te nem, de a kicsi igen.

- Nem, ő sem az.

- De az, gyere.

Azzal kihúzta a székemet és letessékelt.

- Saláta is van. De jobban örülnék neki, ha megkóstolnád a tésztát is. A szívem is benne van, és csak neked készítettem.

Egy konyhatündér is. Vannak napok, amikor egyedül főz, lep meg, vagy csak unatkozik és elszórakoztatja magát a konyhában. Mindegy mi kerül ki a keze alól, az mindig finom.

- Köszönöm. Megkóstolom a kedvedért.

- Mindjárt jobb.

Nagyon finom volt a vacsora, tényleg megérte hallgatni rá és enni. Igaza volt, mert tényleg éhes volt a kicsi is. Kétszer is ettem a desszertből. Epres süti, a kedvencem.

Igen, találkoztam Daviddal is. Ibizán nyaralt a családjával, de egy napra elszabadult és sétáltunk egyet a parton. Azt mondta lesz egy meglepetése is számomra, de akárhogy kértem, hogy árulja el nemet mondott.

Csütörtökön mire megérkeztek a többiek végre körbe mehettünk a pályán. Vagyis mehettek, Seb nem engedte, hogy vele menjek.

- Ez túl hosszú séta lenne. – mondta, majd megpuszilt és elindult.

- Nagyon hiányoztál- mondtam Rafaellanak, amikor végre találkoztunk. Ő csak csütörtökön érkezett. Végre ő is itt van, és végre kibeszélhetjük a történteket.

- Te is hiányoztál. Mióta is ?

- Karácsonykor beszéltünk utoljára. De már az idejét sem tudom mikor láttalak utoljára.

- Gyere, üljünk le. – a Ferrari motorhome-ban.

- Meg a végén megvádolnak kémkedéssel. – nevettem.

- Szóval, hogy bírod?

- Remekül. Már nem sok van. De imádom, hogy itt a baba. Mindig magam mellett érzem Sebastian-t.

- Mindig melletted is van. Ha jól látom most is téged keres.

- Micsoda?

- Nézz ki.

- Hát nem aranyos?

- Elővette a telefonját, fogadni mernék, hogy a tied mindjárt csörög.

Csörgött is. Ő volt az.

- Szia, hol vagy?

- Mögötted. –addigra már kijöttem a Ferraritól, megbeszéltük Rafaellával, hogy később folytatjuk.

- Hol voltál?

- Itt.

- Indulok vissza a hotelbe. Gondoltam elviszlek.

- Ohhh, milyen kedves tőled.

- Te sem mondod meg hol voltál.

- De megmondtam, mondtam, hogy mögötted.

Imádom egy kicsit húzni őt, mert vannak pillanatok, amikor bevágja a durcit, de az is jól áll neki, és különben sem hazudtam, mert mögötte voltam.

Az első szabadedzésen a csapat valami újat tesztelt Seb autójában, ami működött.

A második edzésen már a 2. helyen zárt Alonso mögött. Elégedett volt, mert bár a pálya nem fekszik az autónak, mégis a győzelemért hajtunk.

Szombaton minden remekül indult. Nem kis előnnyel nyerte meg a harmadik edzést az időmérő előtt Seb. Minden úgy indult, mint tavaly.

Ha már úgy indult, akkor így is kellett folytatódnia. Az időmérő edzést is simán hoztuk. Ami azért volt plusz dolog, mert nagyon aggódtam az első életbelépő új szabály miatt. De úgy látszik igaza volt Seb-nek ezzel kapcsolatban. Mint mindig.

Mindig örömmel tölt el, ha ezt az ujjat láthatom.

Tudom, hogy ez másoknak unalmasnak tűnhet, és, hogy mindig ő nyer, talán kevésbé tűnhet izgalmasnak, vagy tét nélkülinek, de minden egyes siker más, és mindenkinek ott a lehetőség arra, hogy jobb legyen, mint ő. Mindenkinek fel kell az új nap, és mindenkiben ott van az éhség a sikerre, ez nem ezen múlik. Győzni tudni kell. Igen, talán könnyen írhatom ezeket, mert a győztes hajón ülök, de akkor is itt voltam és kitartottam, amikor nem jöttek a sikerek, vagy csak lassan és ritkán. Mindennek úgy kellett történnie, ahogy ahhoz, hogy most itt ülve ezt írhassam.

Fogalmam sem volt arról, hogy David Valenciában van. Amikor kaptam egy üzenetet, kicsivel délután 5 után azzal, hogy gyere a kikötőbe nagyon meglepődtem. Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak.

Aztán megláttam őt. El sem hittem, hogy itt van. Ez volt a meglepetés. A barátok, nagyon hiányoznak nekem. David és Rafaella, na és persze Kimi. De ezen a hétvégén ketten mellettem voltak.

- Hát te?- kérdeztem döbbenten.

- Én vagyok a meglepetés. – nevetett.

- Nagyon örülök, hogy itt vagy, de hogy kerültél ide?

- Tudtam, hogy itt lesz a verseny, és gondoltam miért ne, ha már a múltkor nemet mondtam. Bár ez is a tervem része volt.

- Áhhh, hogy tervezgetsz? Seb is benne volt ebben?

- Nem, most kivételesen nem. Nem csak a pasid ilyen okos, én sem vagyok buta.

- A többiek? Ők nem tartottak veled? Hiányoznak a lányok.

- A szüleimnél vannak, pár napot ott töltenek, a nagyival.

- Meddig maradsz? Szóval megnézed a futamot is?

- Nem, csak mára jöttem és igazából nem is az edzésre, hanem hozzád.

- Ugye nem készülsz semmilyen ’ egy ideig nem találkozunk’ szövegre?

- Micsoda?

- A filmekben ilyenkor jön ez a rész.

- Amerikába fogunk menni, a csapattal és jó ideig ott leszek majd, így nem találkozunk pár hétig, de ez nem a lelépek, és soha többé nem látsz kategória.

- Mikor indulsz?

- Még nem. De hívlak majd, és találkozunk még, remélem. Csak, hogy lassan szülni fogsz, és nem tudok majd bemenni hozzád, a kórházba sem.

- Ez nem számít, nem örülök ennek és nem is esik jól, de nem a te hibád. Megértem.

- Biztos?

- Persze. De ha vége, akkor eljössz, ugye?

- Persze.

Beszélgettünk még egy kicsit aztán visszakísért a pályához. Majd elment.

Fogalmam sincs, mikor látom majd újra.

Elmeséltem Seb-nek, hogy David-dal találkoztam.

- Minden rendben lesz, ugye tudod? – kérdezte.

- Igen, tudom. Csak utálom, hogy így kezeltek. Tudom, hogy érzékeny típus vagyok és azt is, hogy a terhességem alatt még inkább azzá váltam, de megértem, hogy mi miért történik.

- Ezt mi is tudjuk, csak vigyázni akarunk rád.

- Tudom és köszönöm, csak hosszú volt ez a nap. De örülök, hogy ilyen embereket ismerhetek, mint ti.

- Szeretlek drágám.

- Én is téged. Nagyon.

Szép napra ébredhettünk másnap. A vasárnap mindig gyönyörű, ha az ember Spanyolországban ébred. Egy hete voltam itt, de még mindig nem tudtam betelni a látvánnyal. Az ablakban ültem, a kikötőre néző szállodai szoba ablakán. Azt néztem, hogyan kell fel a Nap, és hogy telik meg emberekkel az város. Ahogy megjelennek az első hajók, jelezve, hogy itt ma egy nagy esemény van készülőben. Csak ültem, egy csésze kávéval a kezemben és Istent kértem, hogy segítsen abban, hogy délután Seb-bel boldogan állhassunk a parton.

A futam mondhatjuk, hogy simán ment. Kívülről tényleg minden nagyon könnyűnek tűnt, még akkor is, ha nem is könnyű megnyerni egy versenyt.

A siker mindig más, nem szokhatsz hozzá, minden egyes győzelemért, mert kell küzdened és mindegyikért egy kicsit jobban. Ez mindig is így volt, és ezt csak azok tudják igazán, akik voltak már lent, és a csúcson. Soha sem törődhetsz bele a vereségbe, miképpen sohasem adhatod fel a harcot, de nem is szállhatsz el magadtól, mert neked minden összejön. Mert, nagyon hamar hullhat szét minden.

Nem tudjuk, hogy mit hoz a következő verseny, csak azt, hogy ma mi nyertünk. Hogy mindkért Red Bull pilóta a dobogón ünnepelt.

Amikor pedig elcsendesedtek a motorok és kiürültek a lelátók, amikor már a következő versenyről beszéltek, és amikor már nem állt a paddock kisétáltunk Seb-bel a kikötőbe.

..és a naplementét csodáltuk.

Álltunk kézen fogva a parton és hálás voltam a sorsnak és Istennek, hogy ez megadatott nekem.

- Szeretlek.

- Igen, érzem. –válaszolta, majd letérdepelt és megpuszilta a hasamat, majd újra felállt és megcsókolt.