Fény az éjszakában

A legtöbben már hétfőn vagy kedden már megérkeznek Szingapúrba, hogy könnyebben átálljanak, mi azonban csak szerda délután érkeztünk.

A fordított élet, amely különlegessé teszi a kétségét nem is annyira, mint amennyire a túlzott forróság és magas páratartalom okoz nehézséget.

Próbáltam megbirkózni a levegő súlyával, szinte harapni lehetett és ez engem így elsőre rosszul érintett úgy gondoltuk, hogy a legjobb módja annak, hogy mihamarabb hozzászokjak az, ha több időt töltök a levegőn. A majd másfélórás séta végére már sokkal jobban éreztem magam. Seb folyamatosan kérdezgetett arról, hogy minden rendben van-e jól vagyok, végig fogta a kezem. Odafigyelt rám, mondhatni aggódott, de biztos volt abban, hogy csak átmeneti.

Igaza lett péntek estére már minden remekül ment, nem volt gond a forróság, a levegő páratartalma.

Ezek az autók nagyon erősek, a pilótákat profikhoz mértem nem zavarja az ilyesféle éghajlat. Az egyedüli kérdés, mint az idén annyiszor a gumikkal kapcsolatos. Azonban a hétvége ilyen korai szakaszában nem lehet erről túl sokat mondani.

Az első edzésen a második helyen végzett, a másodikat pedig nyerte. Ezután a csapattal konzultál, mindent megbeszéltek, hol és min lehet javítani, ki mit csinált, de persze az első és legfontosabb az, hogy magára figyeljen, és ne foglalkozzon ezzel vagy azzal.

Kissé fáradt voltam, amikor szombat délután felébredtem. Hajnali 4-re értünk vissza, 13 órakor pedig már kivetett az ágy. Nekem ez a nappal alszok, este pörgős élet nem igazán jön össze. Inkább csak pörgök, és nagyon keveset vagy egyáltalán nem alszom.

Sebastian szerencsére kipihente magát és ilyenkor csak ez számít. Hiszen ő szerzi a győzelmeket, én pedig büszke vagyok rá, és örülök, hogy megosztja velem a sikereit.
Szombat este, a forróságban, a szűk utcai pályán Seb ismét polet- szerzett, immár a 11-et az idén. Tudom, sokan mondják, hogy unalmas, de ez engem, cseppet sem érdekel. Hogyan lehet unalmas valami, ami ennyi örömet jelent annyi embernek?

Talán mondanom sem kell, hogy egy ilyen szombat éjszaka után egy szemernyit sem tudtam aludni. Az este megemelkedett adrenalin szintem nem akart csökkeni, sőt ahogy telt az idő és közeledtünk a versenyhez egyre nőtt. Sebastian is érezte, hogy valami nem stimmel, mert én alszom el előbb, ő pedig csak utánam. De ekkor nem így történt. Nem tudtam aludni, egyáltalán nem voltam álmos. Ha otthon lettünk volna, kitakarítom a konyhát, de itt nem tudtam mit csinálni. Csak feküdtem, a csend nagy volt, de már hajnalodott, ami nem is csoda, hiszen hajnali 3-kor értünk vissza a szállodába. Hallgattam a szívverését, éreztem, ahogy lélegzik, figyeltem, hogyan ás mikor fordul meg, addig amíg felébredt.

- Fent voltál, egész éjjel, ugye? – kérdezte, ahogy meglátott.

Nem lett volna értelme annak, hogy nemet mondjak, mert úgyis tudta volna.

- Igent fent, de nem vagyok fáradt. Inkább csak éhes. Nem eszünk? – vigyorogva kérdeztem.
- Enni? Hmm, mit akarsz te enni? – mondta, miközben felém lépett, majd felém hajolt. Az ággyal szembeni fotelben ültem, nem akartam, hogy ne tudjon nyugodtan aludni, így kiszálltam az ágyból, kicsivel az után, hogy álomba merült. Különben is, onnan jobban láttam.

Aztán összeértek az ajkaink. A dolgok csak történtek és történtek, azt hiszem, ezt nem kell tovább magyaráznom. Lágyan, könnyedén az ágyra kerültünk anélkül, hogy egy pillanatra is elvesztettük volna egymást. Nem tudom, hogyan telt olyan gyorsan az idő, de sietnünk kellett, hiszen a csapattal egy konkrét időpontban találkozott Sebastian, amiről nem késhet, így összeszedelőzködtünk és elindultunk.
Egy újabb csók után, amit a Red Bull garázsa előtt váltottunk Seb elindult a megbeszélésre, én pedig Tommival maradtam.

- Hogy is van ez? – kacérkodott.

- Pontosan mire is gondolsz?- kérdeztem vissza.

- Áhhh, csak hangosan gondolkodtam. Eszünk?

- Micsoda? Enni? Nem, nem vagyok éhes, Seb-bel már ettünk, de min gondolkodtál ilyen hangosan?

- Igen, sejtettem, hogy etettek – mosolygott.

Nem kérdeztem többet és erre sem reagáltam semmit, mert nem értettem, vagyis nem akartam érteni. Miért célozgat arra? Mert nyilván arra? De honnan tudja? Látszik? Seb nem mondhatta el neki, hiszen nem is beszélt vele, és amúgy sem szokott erről beszélni, én meg még úgy sem mondtam neki semmit sem. Nem gondoltam erre sokat, itt le is zártam, csak nevettem magamban.

Sebastiannal csak a rajtrácson találkoztam újra, amikor már az autót a rajtrácsra állította. A reflektorfényben álltunk egymás mellett, az interjúkat már leadta.

Nem voltam egyedül. Hiszen Seb szülei is kint voltak velünk, csak egy másik hotelben szálltak meg. A rajtrácson nem álltak fent, nem akarták zavarni Sebastiant, gyorsan megcsókoltam őt, majd én is csatlakoztam a szüleihez.

Az idő telt, a lámpák olyan gyorsan aludtak el, ahogy kigyulladtak és máris túl voltunk a rajton, az első körön, majd a következőn. A SC zavart meg akkor estem ki a ritmusból. Mondhatni felébredtem, amikor a versenytempó csökkent, és többen álltak ki a boxutcába.
Heikki Kovalainen a frászt hozta rám, amikor Sebbel egyszerre jött ki, de szerencsére nem történt baj. Nem ő volt az egyetlen, aki okozott néhány kellemetlen percet. Jenson is a fejébe vette, hogy 5 körrel a vége előtt megelőzi Sebastiant, amihez a lekörözött pilóták is hozzájárultak. Az utolsó körben nem kevesebb, mint 4 autó mellett kellett elmennie. Mondanom sem kell nem egy szál hajam vesztettem el ebben a másfél percben.
De végül már csak azon kaptam magam, hogy Seb mamájával kéz a kézben sétáltunk a dobogó felé. Az ünneplő tömeg élére álltunk, és együtt néztük, ahogy Sebastian átveszi a díjat.

Egy pont.. nem zavart, sőt, én örültem neki. Szerettem volna, ha Japánban ünnepeljük meg a világbajnoki címet. Suzuka, mindkettőnk második legnagyobb kedvence, az elmúlt két évben ő nyert ott, és jó lenne, ha a japánoknak így tudnánk egy hatalmas és mindenképpen izgalmas versenyt összehozni azok után, ami őket érte az idén.
De ez még messze van, addig még sok mindent kell megoldanunk és nem akarok ennyire előre szaladni, ma még csak ma van és ma a szingapúri éjszakában ünnepelünk, hiszen megnyertük az idei 9. versenyünket is és ez ok az ünneplésre.