Azután, hogy Japánban Sebastian megszerezte második egyéni bajnoki címét is, majd a hétvégén Koreában a Red Bull is megnyerte a csapatbajnokságot hazautaztunk, hogy együtt ünnepelhessen mindenki a Milton Keynes-i gyárban.
A Red Bull egy hatalmas család, akiket nem csak a siker tart a Forma-1-ben, itt sokkal több mindenről van szó. Az ember ok nélkül is a csapattagjának érzi magát, pusztán a gondolataival és azzal az információhalmazzal, amelynek a birtokába került az idők folyamán.
Persze a csapaton kívül a média is képviseltette magát. Sebnek is a riporterek hada elé kellett állnia, amíg ők az interjúkat adták én szépen sorban végig néztem minden egyes trófeát, amely már haza került.
A tavaly elhódított bajnoki címet, amelyet évente egyszer adnak át, a nemrég Japánban szerzett harmadik helyért járó kupát, amely már egy volt eme ékes gyűjtemény darabjai között.
Felbecsülhetetlen mindene gyes darabja, külön emlékek más és már stratégiák és történetek övezik mindegyiket, hosszú napok kellenének ahhoz, hogy mindegyik meséjét elejétől a végéig felidézzem.
Ahogy körbe jártam a vitrineket egy üzenetet jelzett a mobilom. Meglepve néztem a címzettet, majd az üzenet szövegét..
- Hello. Ha jól tudom, a gyárban vagytok, szeretnék találkozni veled. A közelben vagyok, érted tudok menni most, a riportok sokáig húzódnak el .. Ha benne vagyok, tudod, mit kell tenned.. Üdv, Jens..
- Szió! Gyere értem..
Az igazat megvallva hosszú ideje nem beszéltem Jensonnal, talán úgy tűnt kerülöm is, de nem erről volt szó.. Nem volt időnk arra, hogy beszélgessünk, hogy időt töltsünk el egymással..és ez nagyon hiányzott nekem, de ezt az üzenetet olvasva neki is..
Davidot is fel fogom keresni, míg Európában vagyunk, ő a másik ember, aki nagyon hiányzik nekem..
Nem szóltam Sebastian-nak arról, hogy elmegyek, javában a riporterekkel beszélgettek és hosszú program ált még előtte, amelyhez rám nem volt szüksége, ő és a csapattagok napja ez.
Jenson ahogy ígérte értem is jött, beültem az autóba, majd egy étterembe vitt, ahol láthatóan nagyon ismerték őt.
- Mr. Button, üdvözlöm, kéri az étlapot? – köszönt illedelmesen a pincér.
- Jó napot, Daniel, igen hozhatja, köszönjük. – válaszolt Jenson.
- Huha, ahogy látom, törzsvendégnek számítasz – mosolyogtam.
- Gyakran megfordulok itt Jessi-vel, a haverokkal, néha egyedül..
- Kellemes, csendes, nyugodt hely, nagyon tetszik. Köszönöm, hogy engem is elhoztál ide.
- Parancsoljanak. Hozhatok valamit inni, míg választanak?
- Te vezetsz, én pedig még visszamegyek a gyárba, így nem hinném, hogy bármiféle alkohol jót tenne most bármelyikünknek, ásványvizet kérünk – válaszoltam Danielnek.
- Igazad van, de akkor én rendelek ebédet.
- Nincs ellenemre. – egyeztem bele.
Miután kihozták az ételt, akkor vettem csak észre, hogy Jenson tésztát rendelt köretként, amit én nem szoktam enni, viszont rendelt salátát is, amit nagyon szeretek.
- Remélem ízleni fog, rendszerint ezt eszem, amikor itt vagyok, ez a specialitásuk.
- Biztosan, csak én nem igazán eszem tésztát, de semmi gond, mert salátát töménytelen mennyiségben.
- Ne haragudj..
- Ugyan, semmi gond, tényleg imádom a salátát.
- Ha többet találkoznánk, többet lógnánk együtt, akkor ilyen nem fordulna elő..
- Tudom, hogy az utóbbi időben nagyon keveset beszéltünk…
- Inkább semmit.. hiányoztak a beszélgetéseink..
- Nekem is hiányoztak.. csak valahogy sohasem jött ki a lépés arra, hogy beszélgessünk, mindketten rohanunk…
- Ez korábban is így volt, mégis mindig jutott időnk egymásra, az utóbbi időben azonban valami nagyon megváltozott.. többször beszélgettem Sebastian-nal, amikor megjelentél, köszöntél, majd mindketten elmentetek..
- Tudod, hogy mennyire feszes és pontos egy versenyhétvége tempója..
- Igen tudom, de azt is, hogy ezek nem ennek köszönhetőek, én is érzem, hogy valamiért kerülsz.. csak nem értem az okát.
- Ezt nem tudom megmagyarázni.. én is érzem ezt, és így értem, hogy miről beszélsz, de nem tudom megmagyarázni, fogalmam sincs, hogy mi ez.. nagyon kedvellek, és nagyon fontos vagy az életemben..
- Ahogy én is kedvellek, Seb igazán szerencsés..
- Jess is az. Szerintem felejtsük ezt el, és próbáljunk meg több időt együtt tölteni, elmenni moziba, vagy sportoljunk együtt, csinálhatunk programot négyesben is, lassan vége a szezonnak, és jön egy kis pihenő, nyitott vagyok mindenre, és Sebastian is örülne ennek.. A szezon után egy időre félrevonulunk kettesben Seb-bel ez biztos, de sok programja van még az idén a szezon befejezése után is. Mit szólnál hozzá, ha decemberben a ROC-n találkoznánk újra? Persze előtte is bármikor, csak akkor pár napot Németországban töltenél és mászkálhatnánk kicsit..
- Ez fantasztikusan hangzik.
- Ugye? – mosolyogtam. Lassan indulnunk kellene, szeretnék visszaérni mielőtt Seb keresni kezdene, nem szóltam neki arról, hogy hová megyek, sőt arról sem, hogy egyáltalán elmegyek.
- Persze indulhatunk.
Miután visszaértünk, egy puszi után Jens útjára indult, én pedig visszaindultam a gyárba.
Seb már a privát interjúja végén járt.
Miután végzett az interjúkkal és beszélgettek még a munkásokkal, kora este hagytuk el a gyár épületét, repülőre ültünk és egyenesen Németországba indultunk.
Pár nap pihenés, rákészülés a hétvégi Heppenheim-i ünneplésre, ahol Seb találkozik a rajongóval.
Másnap Sebastian szüleivel vacsoráztunk, az egész család együtt volt. Nagyon jó volt végre egy kellemes estét tölteni a családdal, energiával tölti fel ez az embert, a család és a barátok felbecsülhetetlen értékkel bírnak az ember életében.
Szerettem volna Daviddal is találkozni, de erre nem volt lehetőség.. nem mehettem most el Németországból és David is tudta az edzések, a BL és a Spanyol bajnokság időpontjai miatt ott hagyni Spanyolországot. Nagyon hiányzik és szeretnék vele tölteni egy kis időt, megölelni, sétálni vele egyet, de erre egyelőre nincs lehetőségem, viszont a modern technika adta lehetőségeket ebben a helyzetben tudtam csak igazán nagyra tartani.
Videochateltünk, ami bár nem egyenlő a személyes beszélgetéssel, de látjuk és halljuk egymást, még ha nem is érinthetjük meg a másikat.
- Olyan régen nem beszéltünk, David nagyon hiányzol, rossz ez a helyzet így..
- Te is hiányzol nekem, és nagyon szeretnék már veled találkozni..
- Mesélj, hogy vagytok, a gyerekek.
- Mindenkivel minden rendben van, a csajok is jól vannak, a pályán is minden rendben, volt egy kisebb húzódásom, de már azzal sincs semmi baj. Veletek mi a helyzet?
- Minden rendben van, Németországban vagyunk, Seb hétvégén a szülővárosa terén ünnepel majd a rajongókkal, addig kicsit pihenünk, így a két világbajnoki cím megszerzése után ennyi kijár.
- Láttam mindkét futamot gratulálok a srácoknak, és Sebnek is!
- Majd átadom.
Sokat beszélgettünk még, de aztán edzésre indult én pedig Sebastian-nal sétáltam az nap délután a kellemes, langyos őszi időben.
Kézen fogva andalogni vele, békében, és mérhetetlen szerelemben, nos itt kezdődik az igazi boldogság.
Hamar eljött a szombat, Sebastian egész nap a szervezőkkel volt, minden programban részt vett. Kylie-val az Europlatz-on vonult fel, előtte és mögötte motoros járőrök Red Bullos kabátban, mindenhol emberek.
Sok-sok ember, Seb ujjakkal, Red Bull zászlókban, sapkákban, pólókban, szinte minden kék volt, az emberek Seb nevét skandálták.
Sebastian először el sem hitte, hogy ez a sok ember, mind érte jött el ma ide, pedig ez volt az igazság. Heppenheim mai napja csak erről szólt.
Felemelő érzés volt ennyi boldog embert látni, a szemük csillogása és mosolyuk kisugárzott minden ott levő emberre.
Sebastian kedvenc focicsapatának mezét is megkapta, 1-es mezszámmal, minden játékos aláírásával.
Mindig örömmel tölt el Sebastian-t, ha valamilyen módon vissza tud adni valamit az embereknek azért a határtalan támogatásért, amit folyamatosan, hosszú ideje kap.
Mindenben részt vett, kereket cserélt, néhány szerencsés rajongójával személyesen is beszélt, illetve a DJ pult mögé is beállt.
Fényes nappal kezdtük, sötét volt mikor befejeztük. Sok-sok emlékkel gazdagodtunk, és ez a 30 000 ember (!), aki itt volt ma velünk, és egyként éltette Sebastian-t hatalmas löketet adott Seb-nek ahhoz, hogy a hátralevő három versenyen is teljes erejéből hajtson, motivációból tehát nincs hiány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése