Sorskerék..

A futam utáni héten nyomott voltam, elég sokat fájt a fejem, többször voltam kimerült, pedig annyira nem pörgöttem fel magam, nem vállaltam túl sokat, igyekeztem mindenből kivenni a részemet. Nagyon sokat edzettünk Tommival és Sebbel. Jó végre visszaállni arra az edzésterve, amiket ezelőtt meg tudtam csinálni.

Csendesen, de gyorsan telt el a hét. Európában elég hüvős az idő, így jó volt az Abu-Dhabiba tartó repülőn ülve arra gondolni, hogy Ázsiában nyoma sincs annak az őszi, kora téli időnek, mint otthon.

Már a repülőn ülve is csak özönlöttek az emlékek, minden egyes szót hűen felidéztem, de tudtam, hogy ez még csak a kezdet.

A pálya bejárás alkalmával volt minden tele érzelemmel, minden ösztönösen, reflexszerűen öntött el.

Különlegességnek számít, hogy délután kezdődik a verseny, amikor a Nap már lemenőben van, és mesterséges fényvilágítás mellett fejeződik be. Mindemellett a hotel szobád alatt hajtasz át, a szállodát egy híd köti össze, meleg van és az óramutató járásával ellentétesen haladsz. S, ha mindez így együtt nem lenne elég, még a világbajnokságot is nevető harmadikként ezen a pályán szerezte meg Sebastian. Kérdem én, van-e valaki, aki kételkedik abban, hogy ez a legfontosabb helyszín a naptárban, mert olyan emlékek kötik ide az embert, amelyet sem a hazai verseny és egy túlfűtött drukkerekkel telt helyszín nem képes felülmúlni.

Sok az a hely, amit az ember láthat Abu-Dhabiban. A Ferrari drukkerek nyilván kibérelték az élményparkot, amely lenyűgöző már csak látványra is.

A hotelben maradni is nagyszerű kilátást biztosít, ráadásul a pálya nagy részét is látod, így igazán különössé teszi a légkört.

A pénteki edzéseket már nagyon vártuk, akkor kezdődik csak el igazán egy versenyhétvége.

Az első edzésén néhány jövő évi elemet rakatott az autókra Adrien, mondván remek alkalom ez a tesztre, adatok és tapasztalatok gyűjtésére. Seb persze önként jelentkezett, majd ő kipróbálja őket és megpróbál hozzátenni, amennyiben lehetősége van rá.

Igen, ez rá vall. Ha tanulni lehet, akkor ő fog is.

Szombaton harmadjára is megszerezte a pole-t a naplementében, sőt ez nem csak egy újabb edzésgyőzelem volt, hanem egy 20 éves rekord megdöntése is.

Mi, a csapatban nem foglalkozunk ezekkel az adatokkal, persze jól mutatnak, de nem igazán ez számít. Ha valaki csak erre hajt, akkor elfelejti milyen is az igazi versenyzés, elfelejti miért is van itt.

Én azonban nem tudom elfelejteni azt, ami másnap történt..,

Minden ugyanúgy történt, Sebastian remekül kapta el a rajtot, szépen jött, már az első pillanatban előnyre tett szert, majd az autó defektet kapott, a mezőny elment mellette, vissza ment a boxba, de már nem tudtak a szerelők mit kezdeni ezzel, és fel kellett adnia idén először egy futamot, a futamot.

Nem így akartunk emlékezni erre, hiszen az eddigi, ezen a pályán rendezett versenyekből mindet megnyerte, itt lett világbajnok először, és most..

Talán a sors az, hol ad, hol elvesz.. Nem lehet logikusan megmagyarázni a történéseket, csak elfogadni és tovább menni, mást úgy sem tehetünk.

Sebastian pedig nem az a fajta ember, aki belebetegszik egy önhibáján kívüli helyzetbe, végülis ez a sport, bármi megtörténik..